Arató Antal 75. születésnapja alkalmából újabb művekkel gazdagodott

A Vörösmarty Mihály Könyvtár címzetes igazgatója, Arató Antal június 21-én töltötte be 75. évét. Köszöntésére a barátok, tisztelők születésnapi összejövetelt szerveztek A Szabadművelődés Házában. Arató Antal (a barátoknak csak Aratóni) számos személyes ajándékkal lett gazdagabb, ám a legfontosabb számára talán az érezhető szeretet és figyelem, amivel körülveszik. Azért persze, nagyon örült az Ecsedi Mária által készített grafikának, amelyet a Vörösmarty könyvtártól kapott, de egyik legkedvesebb alkotója, Vén Zoltán is meglepte két, őt ábrázoló kisgrafikával. Arató Antal igencsak szereti ezt a műfajt, régóta gyűjti a képeket, ex libriseket (ez utóbbi kis méretű grafika, amelyet eredetileg a könyvbe ragasztottak, ezért van rajtuk a könyv tulajdonosának a neve - a szerk.). Arról, honnan ered ez a rajongás a képzőművészet, a grafika iránt, a címzetes könyvtárigazgató így beszélt:

- Amikor 1970-ben a jászberényi könyvtárba kerültem igazgatónak, ott találkoztam egy gyűjtővel, aki beavatott ebbe a témába. Van egy erős szervezetük, a Kisgrafika Barátok Köre Egyesület, amelynek keretében a gyűjtők cserélik a lapokat, képeket. A folyóiratukat tíz évig én gépeltem és szerkesztettem. Az elnök Stettner Béla után Kőnig Róbert lett, akkoriban ő is sok ex librist csinált nekem. Sok művészt e szervezeten keresztül ismertem meg.

A születésnapi köszöntésen a torta sem maradhatott el. Balról A Szabadművelődés Háza igazgatója, Kiss Dorottya,mellette Arató Antal, aki hálás szívvel köszönte az ünnepséget Fotó: Molnár Artúr

- Kik a legkedvesebb alkotói?

- Vén Zoltán, Fery Antal, Perei Zoltán, Kőnig Róbert, ifj. Feszt László, Kőhegyi Gyula, Stettner Béla, Kass János. A határon túliak - páran már áttelepültek - közül kedvelem sok mással együtt Cseh Gusztáv, Kazinczy Gábor, Vincze László műveit. Erdélyben nagyon sokszor voltam, Sepsiszentgyörgyön, Torockón kiállítást is rendeztem. Más helyeken tárlatokat nyitottam meg és lapokban publikáltam. És hát, akiről írt az ember, attól általában kapott is egy ex librist, vagy más grafikát.

Az Ecsedi Mária által készített grafika Fotó: Lugosi Balázs

- Tudható, hány grafika van a birtokában?

- Körülbelül 3000 ex libris és még néhány száz kisgrafika. Ezeket borítékokban, név és téma szerint tárolom, s időnként játszom velük, válogatok. A gyűjtő nem azért gyűjti ezeket, hogy nézegesse, hanem azért, hogy megmutassa őket. Harminc, általában tematikus kiállítást rendeztem a gyűjteményemből, a képgrafikai tárlatokról nem beszélve. Ehhez azonban sok szakirodalmat kell olvasni, szükséges katalógusokat vásárolni, levelezni a művészekkel. Azért nagyszerű ez a műfaj, mert ha úgy vesszük, még talán a bélyegnél is olcsóbban lehet hozzájutni, ha cserélünk. Műalkotásként viszont értékesebb, mert mind eredeti, tehát a dúcról nyomják.

- A 92-ben elhunyt grafikus, festő, Perei Zoltán művészete különösen érdekli. Vele hogyan került kapcsolatba?

- Perei az 1960-as években tért vissza Angliából, s elég nehezen illeszkedett be a művészeti életbe. Fametszeteket készített, én pedig láttam a grafikáit az ÉS-ben. Írtam egy levelet a szerkesztőnek, és rajta keresztül megismerkedtünk. A későbbiekben Jászberényben több kiállítást szerveztem neki, és kiadványokat jelentettem meg munkáiból. A tárlatokat többnyire Supka Magdolna művészettörténész nyitotta meg. Pereitől sok grafikát kaptam, vásároltam. Különböző árveréseken folyamatosan veszem a műveit, így jutottam hozzá a Magyar Nemzeti Galéria által külföldiek részére kiadott reprezentatív mappájához. Most egy albumot szeretnék összeállítani a grafikáiból, segítséggel.