Könnyű nyári kiállítás Székesfehérváron

Várnai Gyula – ő képviseli idén hazánkat a Velencei Biennálén – videóinstallációja, Móder Rezső üde, derűs érzeteket előhívó festményei és a kulcsi illetőségű Páhi Péter riszájkling műtárgyai képezik a tárlat alkotásait. A megnyitót ezúttal nem beszédek, hanem egy multimédiás performansz bemutatása tette eseménnyé.

A formakereső, összművészeti megmozdulás során Móder Rezső fémtárgyakon „játszott" ütős fémzenét. Az ősi ritmusok követésének szándékát az időntúliságot és a kozmoszt megidéző vizuális hatások bonyolították.

A megnyitón már  a performansz fényeiben: Várnai Péter mint közreműködő, Kiss Dorottya, A Szabadművelődés Háza igazgatója és az alkotók, Várnai Gyula, Móder Rezső és Páhi Péter 
Fotó: Sági Vanda

Páhi Péter gyakran dolgozik kidobásra ítélt anyagokkal, holmikkal. Székesfehérvárra is ilyeneket hozott el: egy evezőlapátot, egy konzervdobozt, egy téglát és egy pár gumicsizmát, persze átlényegítve, megdolgozva.

– Ezeknek a tárgyaknak a nagy része azért izgi, mert én az anyagköltséget nem nagyon szeretem – tréfált a művész. – Nálam az új helyzetbe hozás a leglényegesebb – utalt azért az alkotás filozófiájára is Páhi.

Műtárgyait – bár van címük – A Szabadművelődés Házában cím nélkül állíttatta ki, úgy érezte, hogy a közös tárlat ezt kívánja meg. Ő is csatlakozott ezzel a tárlat látogatóiból szabad értelmezéseket megkövetelő attitűdhöz, amelyet a nyitó performansz már előrevetített.

– Alapvetően ez, amit itt produkálunk, szabad asszociációs gyakorlatok, persze valamennyire megkomponálva – mondta a megnyitóról és a kiállításról Várnai Gyula, utalva arra is, amikor a vetítés során kivágott figurák, köztük például dinoszauruszok is beólálkodtak a játékos, humorral átitatott előadásba.

Várnai Gyula elmondta, a tárlat munkáinak kiválogatás során nem alkalmaztak sajátos tematikát mindenki a kedvenceiből válogatott, s ezekből – véleménye szerint – egy könnyű nyári kiállítás kerekedett ki.

Móder Rezső a performansz közben
Fotó: Sági Vanda

Móder Rezső kiállított festményeiről ordít a dunaújvárosiság.

– Ott nőttem fel, ott élek – felelte erre a megállapításra az alkotó, aki már hatévesen eldöntötte, festőművész lesz, mert ő is hozzá akart tenni városa fejlődéséhez.

– Rengeteget rajzoltam, a lépcsőházat is, ahol laktunk, telerajzoltam csendéletekkel – emlékezett vissza. – Amit most mondok az a legényegesebb: a művészet nem öncélú! A közösségünkért, a városunkért, a csoportjainkért és a nemzetért dolgozunk, alkotunk. Mindig azon vagyunk, hogyan legyünk jók és még jobbak ebben – adott az eszmeiségébe is bepillantást Móder Rezső.

Bizonyára ezért is keresi mindig az új formákat.