A székesfehérvári Prospero Színkört már közel két évtizede alapította meg és vezeti Micskó Zoltán

Felmerül a kérdés: hogyan fér meg egyazon emberben az informatikus rendszerszemlélet és a színházcsinálás édes-bohém vágya? Nos, Micskó Zoltán nem is tudná másképp elképzelni az életét.

Társulata tagjai között az évek alatt több mint 70 ember fordult meg, jelenleg 15-en vannak. Eddigi 25 bemutatót tartottak, produkcióikat közel 300 alkalommal adták elő. Székesfehérvár mellett bejátszották már Fejér megye majd' minden szegletét, s egyre-másra hívják meg őket az ország színházi fesztiváljaira Vasvártól Kazincbarcikáig, Ajkától Budapestig.

Micskó Zoltánt az előadásaik sikerei mellett büszkeséggel tölti el, ha azokra a korábbi színészeire gondol, akik évek hosszú sora alatt a Prospero csapatában pallérozódtak, s akik így náluk indultak el a hivatásos színjátszás útján. Kurucz Flóra és Kós Mátyás ma már a Pesti Magyar Színi-akadémia növendéke, Barbély Gábor pedig, akivel éveken át együtt vezették a társulatot, Burján Zsigmond - tavaly bemutatott - Csak még egyszer előre! című első világháborús filmjének egyik főszereplője.

Kurucz Flóra és Fraller Ildikó  a Halak című előadás egyik  jelenetében, Diana Son vidám-  szomorú színpadi meséjét  tavaly mutatta be a társulat,  a rendező Micskó Zoltán volt

Micskó Zoltán már akkor kitanulta az informatikát, amikor még számítástechnikának nevezték. Ma is egy IT-cégnél dolgozik. Tatabányáról származik, gyerekkorában ott nem volt színház, így először kamaszként szagolt csak színházat, nézőként, egy fővárosi osztálykirándulás alkalmával. Még egy versmondó-versenyen se szerepelt soha.

Huszonnégy évesen, feleségével együtt Fehérvárra jött egy, mint fogalmazott, a hazai számítástechnika fellegvárának számító céghez. Kíváncsiságból bekukkantott a munkaadó színjátszó körébe, így ragadt meg másfél évtizedig a Videoton Színpadon.

- A legfontosabb emlékem onnan furcsamódon nem is szakmai, hanem, hogy olyan emberekre, társaságra találtam ott, akik mások voltak, mint az addigi barátaim, ismerőseim. Éreztem, valamennyire csodabogárnak tartottak engem máshol. A legtöbb programozó kollégámat jobban foglalkoztatták az autók, a különböző rafinált szerkezetek meg a csajok. Hm, utóbbi közös érdeklődési pont volt azért, de nemigen lehetett beszélgetni velük egy verseskötetről vagy a legújabb Bergman-filmről. A színjátszók között - persze ott is a cég dolgozói voltak, ők is műszaki területről jöttek -, olyan emberekre találtam, akikben ez a másfajta érdeklődés szintén megvolt - emlékezett vissza Micskó Zoltán.

Pillanatkép a Pilonon című előadásból, amellyel a társulat 2014-ben elnyerte az ajkai Arany Deszka fődíját. A képen balról Ignácz Daniella, Szabó Bence, Kós Mátyás, Halász Alexandra, Csenki Réka (háttal). Kós Mátyás ugyanitt a legjobb férfi alakítás közönségdíját is elhozta.

Több mint három évtizedes szakmai múlt után bátorkodtunk egy kis színházi filozofálásra kérni a rendezőt, aki végtére is engedett nekünk:

- Nem szeretem az olyan színházat, ami direkt megmond dolgokat. Nem látom értelmét annak a fajta a színháznak, amely csak megerősíti a nézőt a saját meggyőződéseiben. Hiszem, többet ér kizökkenteni a közönséget a megszokott kerékvágásából, megkérdőjelezni a meggyőződéseit - húzta el a függönyt, hogy beláthassunk alkotói céljaiba.

Micskó Zoltán

Micskó Zoltán már régen lépett utoljára színpadra, jobban inspirálja a rendezés, a társulatvezetés, a színésznevelés. Mindig azt kéri a társulat tagjaitól, hogy színészként gondoljanak magukra! Ne informatikusként, marketingesként, tanárnőként, akik csupán szabadidejükben színészkednek egy kicsit.

- Nem lehet kifogás, hogy, ó, mi csak amatőrök vagyunk, tőlünk ez is szép. Nincs kétfajta mérce. Egy előadás vagy működik, vagy nem. A társulatunk tagjainak ugyanazzal az alázattal, szakmai elkötelezettséggel kell dolgozniuk, ahogy bármely profi színház színészeinek.

Kós Mátyás Krizsák Istvánnal együtt A kopasz énekesnő című előadásban. Fotó: Koppán Viktor, Prospero

Kós Mátyás 15 évesen lett tagja a színkörnek. Jelenleg már a Pesti Magyar Színiakadémia harmadévese.

- A legfontosabb, amit megtanultam a Prosperónál, hogyan érdemes és hatékony létezni egy társulatban. Rá kellett jönnöm, hogy nem egyénekben kell gondolkodni, hanem minden esetben csapatban. Próbáról késni, hiányozni tilos, minden egyes előadásba bele kell adni mindent - mondta a színinövendék, aki ezeket az attitűdöket azóta is sikerrel kamatoztatja a színpadokon.