Világhírű magyar szopránt ünnepelhetünk

Marton Éva Kossuth-díjas operaénekes, a Magyar Szent István-rend birtokosa, a Corvin-lánc kitüntetettje, a nemzet művésze hetvenöt esztendeje született Budapesten, gyerekkorát a Bakáts utcában töltötte. A közelükben lakott Udvardy Tibor tenorista, akinek gyakorlása csodálattal töltötte el az akkor még a táncban jeleskedő kislányt. Későbbi színpadi „állóképességét” a sportolásnak köszönheti, fiatalon magas szinten röplabdázott.

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán 1968-ban szerzett operaénekesi és énektanári diplomát, ezután ösztöndíjasként az Operaházhoz került, a következő évben kapott szerződést. Debütálása prózai szerep, Szokolay Sándor Hamlet című operájának Színészkirálynője volt, hangját a közönség először Rimszkij-Korszakov Az aranykakas című operájában, beugróként hallhatta. 1972-ben Christoph von Dohnányi német karmester hívta Frankfurtba, miután Freiaként hallotta Wagner Ringjében, az ottani operában a Grófnőként mutatkozott be a Figaro házasságában. A következő évben a bécsi Staatsoperben a Toscát énekelte, a szerepet összesen 225 alkalommal formálta meg.

Nemzetközi pályafutása Firenzében Rossini Tell Vilmosának Matildájával indult. Hamarosan a világ összes nagy színpadát meghódította, a legnagyobb énekesekkel és rendezőkkel dolgozott együtt. A New York-i Metropolitan színpadán 1976-ban A nürnbergi mesterdalnokok Évájaként debütált, 1981-ben kiugró sikere volt Strauss Az árnyék nélküli asszony császárnéjaként. Három évvel később a Lohengrinben Ortrudot énekelte, a Met történetében első alkalommal kellett Wagner-operát a közönség tombolása miatt megszakítani. 1978-ban a milánói Scalában hatalmas sikert aratott Bartók A kékszakállú herceg vára című operájában Juditként, ez az egyik kedvenc szerepe. Az olasz dalszínház két évszázados története során Melis Györggyel ők énekelték először magyarul a darabot, az előadást a magyar születésű Giorgio Pressburger rendezte és Peskó Zoltán dirigálta.

Az operaénekesek közül Marton Éváé az egyik legnagyobb repertoár, középpontban Mozart, Verdi, Wagner, Puccini és Richard Strauss műveivel, mindezek mellett gyakran énekelt verista (Mascagni, Ponchielli) operákban is. Egy nyilatkozata szerint mindig az a szerep állt hozzá a legközelebb, amelyet éppen énekelt. Az ének mellett nagyon fontosnak tartja a színészi játékot, sőt a jelmezt és a kellékeket is a színpadon, az operát összművészeti alkotásnak tekinti.

Pályája elején lírai szoprán szerepeket énekelt, később a világ egyik legnagyobb drámai szopránja lett. Puccini Turandotját, pályafutása egyik kulcsszerepét 1983-ban énekelte először a bécsi operaházban Lorin Maazel dirigálásával, a következő évben az opera egyik áriájával ő nyitotta meg a százéves Metropolitan nyolcórás gálakoncertjét, 1987-ben ebben a szerepben debütált a londoni Covent Gardenben. Pályafutása 25. évfordulóján, 1993-ban az Operaházban volt először a Bánk bán Gertrúdja, a szerepet énekelte az opera nagyszabású filmváltozatában és a Szegedi Szabadtéri Játékokon is, és négy évtizedes pályafutása végén, 2011-ben az Operaházban a Bánk bán ősváltozatának Gertrúdjaként búcsúzott el az operaszínpadtól.

1980 óta szabadúszó énekes 2002 és 2007 között a Miskolci Nemzetközi Operafesztivál művészeti vezetője volt. Mesterkurzusokat tart itthon és külföldön, számtalan énekverseny zsűrijében elnököl. 2005-től 2013-ig vezette a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem ének tanszékét, 2007-ben egyetemi tanárnak nevezték ki, professor emeritaként tanítványait a diplomáig viszi. Az Operaház főigazgatójának főtanácsadójaként is dolgozik. 2014-ben – a Zeneakadémia rendezésében – először hirdették meg a nevét viselő nemzetközi énekversenyt, amelynek zsűrijében elnököl, és amelyet idén szeptemberben harmadik alkalommal rendeznek meg. A jelen és a jövő tehetségeinek képzése mellett jótékonysági eseményekhez is felajánlotta segítségét.

Az énekesnőt számtalan kitüntetéssel ismerték el, de talán legnagyobb szakmai elismerésének azt tartja, hogy egy Walkür-előadást követően Zubin Mehta karmester azt mondta: „olyan gyönyörűen énekelt, hogy ő is zenész lett a hangjával”. A The New York Times többször az év művészének választotta, 1991 óta a bécsi operaház örökös tagja, 2009-ben megkapta a barcelonai Liceu operaház aranyérmét, a következő évben a grazi operaház életműdíját.

1991-ben Bartók Béla-Pásztory Ditta-díjjal tüntették ki, 1997-ben megkapta a Magyarság Hírnevéért Díjat. 1994-ben a Magyar Köztársaság Érdemrend középkeresztje, 2003-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést vehette át. 2008-ban Miskolc, 2015-ben Budapest díszpolgárává választották, emellett Ferencváros és Józsefváros díszpolgára. 2013-ban Prima Primissima Díjjal tüntették ki, 2014-ben a nemzet művésze lett.

1997-ben „művészi munkája elismeréseként” Kossuth-díjjal tüntették ki, 2012 óta a Corvin-lánc birtokosa, a Magyar Corvin-lánc Testület alelnöke. 2012 óta a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja, 2013-2014-ben az MMA Színházművészeti Tagozatának vezetője, 2014 és 2017 között az MMA elnökségi tagja volt. 2016-ban a legmagasabb állami kitüntetést, a Magyar Szent István-rendet vehette át. 2014-ben jelent meg Batta András az operaénekesnőről szóló, A mennyei hang című könyve.

Forrás: MTVA Sajtóadatbank

Borítókép forrása: mma.hu / Emmer László