Egy kecses olasz barátnő - Mára a Vespa robogók ikonná váltak, összeforrtak az olasz divattal

Itália gyönyörű tájak, finom pizza, jó borok és persze a Vespa! Ha valaki járt már Olaszországban, biztosan érezte azt az pezsgést, amelyet a sok-sok robogó mozgása, látványa, vagy akár az illata nyújt. De ha nem jutott még el Rómába, Milánóba, a filmvászonról több mint 150 filmben kapott szerepet visszaköszönő Vespa-érzés talán nem ismeretlen. Köztük a leghíresebb alkotás a Római vakáció amelyben Audrey Hepburn és Gregory Peck Vespával száguldozik Róma utcáin.

A Vespa gyakorlatilag olyan a robogók között, mint a Harley-Davidson a nagymotorok világában. Többe kerül ugyan a konkurenseknél, de műszakilag és használhatóságban nem tud többet náluk. Stílusa viszont egyedi és ezért mindig is a vágy tárgya marad.

A Vespa az az eredeti és utánozhatatlan robogótípus, amely nélkül elképzelhetetlen egy olasz város utcaképe. Születése 1946-ra nyúlik vissza, az akkori gazdasági helyzetet és a társadalmi szempontokat figyelembe véve alkották meg, és olcsó tömegcikknek szánták. A Vespa nevet, melynek jelentése darázs Enriche Piaggiótól kapta aki, amikor bemutatták neki az első prototípust így kiáltott fel come una vespa olyan mint egy darázs ! Majd még az év áprilisában 15 példány gördült ki a Piaggio pontederai üzeméből, és ezt a Lancia kereskedőhálózatán keresztül értékesítettek. A gyártásakor a lényeg az volt, hogy a vezetési pozíciót úgy tervezték meg, hogy kényelmesen és biztonságosan üljön a sofőr.

Népszerűségében nagy szerepet játszhatott az is, hogy nem hasonlít a nagy, robusztus, zajos és kényelmetlen motorokhoz. Fotó: A szerző felvétele

A Vespák Rómát hódították meg először, majd a többi olasz metropoliszban is egyre többen döntöttek úgy, hogy átülnek erre a nagyon fürge városi járműre. Azóta 138 különböző modell követette az elsőt, a nagy lökettérfogatú motorral minden hajszoltság nélkül lendül mozgásba a kétkerekű és magasabb tömege is kiegyensúlyozottabb robogózást tesz lehetővé. Egyedi vonás a Vespákban, hogy karosszériájuk önhordó, míg más robogók általában csővázasak és műanyag elemekkel burkoltak. Kategóriájából a Vespa nagy tárolókapacitásával is kiemelkedik neve, ára és stílusa mellett.

Messze nem általános a robogók között, hogy az ülés alatti tároló helyre két bukósisak is befér. Sikere óriási volt, és miután az első évben legyártott kétezer darab kevésnek bizonyult, a nagyarányú kereslet miatt 1949-ben harmincötezer ezer darabot, 1950-ben pedig már hatvan ezret készítettek belőle. A második világháború után újra talpra álló Olaszországot a Vespával motorizálták, és a Piaggio látta el robogóval az egész országot. Az első tíz évben egymillió Vespát gyártottak (1956-ban ünnepelték az egy milliomodik darabot), amely az ötvenes évek közepére már világszerte az egyik legkelendőbb közlekedési eszközzé vált.

A világon az olasz stílus és elegancia egyik szimbóluma lett különlegesen nagymértékű elterjedtségének is köszönhetően, amelyet a mára a tizenhat milliót meghaladó legyártott példányszám is bizonyít. A Vespa azonban nem csak egy kereskedelmi jelenség volt, hanem egyben a robogó szinonimája is lett, és a külföldi sajtóban Olaszország a Vespa hazájaként szerepelt. Népszerűségében nagy szerepet játszhatott az is, hogy nem hasonlított a nagy, robosztus, zajos és kényelmetlen motorokhoz, hiszen már első ránézésre eleganciát sugárzott.

Ma is élő legenda majdnem hetven éves története során milliók szenvedélyévé vált, nevéhez számtalan hihetetlen utazás kötődik. Nagy szerelmek szemtanúja, emberek hűséges társa, amely örökre bevéste magát a történelembe.

Az idő múlásával a robogók is megjelentek a motorok mellett. Próbálkoztak a világháborúk előtt után többen is robogó nevű járművek megjelenésével (például Autoped, Unibus, ABC Skootamota, Salsbury, Turtleback). A robogók történetében elsöprő sikert a Vespa aratott. Ez a robogó vált tömegközlekedési eszközzé világszerte. 10 év múlva már nemcsak Itáliában gyártották.