A hangerőre ment el a Zaporozsec energiája

Aki látta már, az nem felejti el ezt a népautónak szánt jószágot. Kinézeténél már csak a hangja volt meghökkentőbb, mégis igen népszerű és olcsó autónak számított. A Moszkvicsból nőtt ki, mint fatörzsnek gyönge ága, ám kifejezetten robusztus felépítésű volt, ami könnyedén ellenállt a rossz minőségű szovjet utak egyenetlenségeinek.

A prototípus „motorházteteje” alatt szív gyanánt egy orosz harckocsi önindítója dobogott, mondta a városi legenda, ám sajnos ez nem igaz, bármennyire is romantikus. A ZAZ gyár 1958-tól 1994-ig gyártotta különféle modelljeit, de mindegyik Zaporozsec hátsókerék meghajtású, és farmotoros kialakítású volt, méghozzá léghűtéses motorral felszerelve. Az alapmodell nem volt túl izmos, ugyanis 26 lóerőt volt képes leadni. A farmotor miatt szükség volt egy jó hatásfokkal bíró levegőbeömlő nyílásra, és ez akkorára sikeredett, hogy ez lett szinte a márka védjegye. Ebből is fakadt az a zúgó-hörgő hang, amit kiadott magából, így akár azt is hihette az ember, hogy egy T-34-es motor lakik a fura járgány farában.

A zajjal és a kinézettel nem volt összhangban a teljesítmény, ezért továbbfejlesztették a változatot, olyannyira, hogy eltűnt az ironikusan ikonikus levegőbeömlő és a korábbi teljesítményt túlszárnyalva kereken egy lóerővel növekedett a jármű ereje. A mi rendszerváltásunk idején szinte egyik pillanatról a másikra eltűntek ezek a furcsa masinák, átadva helyüket a nagy mennyiségben behozott, használt nyugati autóknak. A ZAZ gyárnak leáldozott és a 2014-ben kirobbant orosz-ukrán konfliktus végképp féktuskót dobott a fejlődés útjába, hiszen a vállalat a szovjet utódállamokba irányuló exportból élt. Volt egy nagy kiugrási kísérlet 2017-ben, mikor 8 millió eurónak megfelelő összegért eladták egy befektetőcsoportnak. A Unistream Invest mindent elkövetett, de sajnos a zuhanásban nem tudták megállítani a ZAZ-t, amely tavaly csődvédelem alá került és árverezéssel fenyegetnek a hitelezők. Most igyekeznek irodákat és kisebb kiszolgáló létesítményeket értékesíteni, hogy az azokért kapott pénzzel talpra állítsák az üzemet.

Sajnos a pályaív csúcsán, 2011-ben sem adtak el egy év alatt több autót 25 ezernél a gyárban előállított különböző márkákból, tehát nagy reményeket nem táplálhatnak.