A második világháború két híressége a szolnoki repülőmúzeumban

Soha ilyen alkalom még nem volt ezelőtt, nem is mostanában lesz megint, tehát jó lesz sietni azzal a látogatással… Nekem bőven van összehasonlítási alapom, hiszen láttam már jó néhány repülőmúzeumot, egyet éppen tavaly az Egyesült Államokban. Ezért meggyőződéssel állítom: a szolnoki ma már világszínvonalú tárlat. Ráadásul a látványosságok számát átmenetileg még tovább sikerült növelni a Tisza-parton, hiszen Lengyelországnak hála néhány hónapja egy Messerschmitt, majd július közepétől egy Spitfire is része lett a bemutatónak.

Ahogy ott állok a két repülőgép mellett, Adolf Galland jut eszembe. Hitler legendás repülőtábornokát, a vadászszázadok parancsnokát az angliai légicsata kellős közepén megkérdezte Göring légimarsall, hogy mire lenne szüksége a győzelemhez? Galland gondolkodás nélkül azt mondta, hogy néhány Spit­fire vadászgépre… Göring csaknem agyvérzést kapott a választól. De ne legyünk igazságtalanok a Messerrel, hiszen a mi ász pilótáink, élükön Szentgyörgyi Dezsővel, ilyen repülőgépeken szálltak szembe a nyomasztó túlerővel, a végső győzelem legkisebb esélye nélkül. Egy-egy magyar Puma vadászgépre több száz amerikai bombázó és kísérővadász jutott! De Messerschmittel érte el légigyőzelmeit a világháború legeredményesebb pilótája, a német Erich Hartmann is, aki 352 alkalommal lőtte le ellenfelét: zömmel a keleti fronton.

Az ideiglenesen Szolnokon látható Messerschmitt Bf 109-est a Krakkói Repülőmúzeumtól kaptuk kölcsön, s egykor a regensburgi repülőgépgyárban készítették. Annyit lehet róla tudni, hogy valamikor 1944 májusában emelkedtek fel vele először, majd a lengyelországi Jarowcéba került hadi szolgálatra. Ám nem hozott szerencsét pilótájának, Ernst Pleiness őrmesternek, aki még ugyanannak a hónapnak a végén kényszerleszállást volt kénytelen végrehajtani a Trzebun tavon, amit nem élt túl. Holttestét kiemelték, de a roncs 55 évet pihent a mélyben, 1999-ben hozták a felszínre és rendbe hozták. Nálunk csak egy-egy roncsdarab maradt meg a 109-esből.

A Szolnokon és a világháborúban is vele szemben álló Spitfire gépnek nem volt ilyen tragikus sorsa. Az angol vadászrepülőt is 1944-ben gyártották, majd az RCAF 421-es századhoz rendelték. (A fiamtól tudom, hogy ez kanadai század volt, erre utal a „C” betű a RAF szóban.) Épségben átvészelte a második világháborút, és 1956-ban lett a brit királyi légierő múzeumának tulajdona. Ez a gép is szerepelt az 1967-ben forgatott Angliai csata című filmben. Aztán 1977-ben ajándékozták a lengyeleknek, jelenleg Krakkó városának színeit és jelöléseit viseli.

Azaz nem csak a német, az angol gépet is a krakkóiaktól kaptuk kölcsön, áldja meg őket az Isten.

A Messert természetesen Németországban fejlesztették ki, majd a spanyol polgárháborúban be is vetették, a típus a Kondor Légió tagjaként repült. Bár idővel lettek jobb német gépek – például a Focke-Wulf 190-es –, azért mindig jó volt az öreg a háznál, a típus végigharcolta az egész világháborút és megfordult minden fronton, még a sivatagban is. Horthy István az életével fizetett a keleti fronton azért, hogy a magyar hadvezetés rádöbbenjen, nincs megfelelő vadászgépe a honvéd légierőnek, ezért 1942-ben Győrben elkezdték a gyártását. Nagyszerű pilóta kezében félelmetes fegyver volt, de a futóját rosszul tervezték meg és ezért rossz talajon hajlamos volt az átesésre: sok jó katona halt meg emiatt.

A Supermarine Spitfire 1936-ban került le a gyártósorról, rendkívül könnyű, ezért gyors és fordulékony lett, s idővel 23 különböző változatát készítették el. A legjobb, „E” jelű típus csepp alakú pilótafülkével, lehengerlő tűzerővel, két gépágyúval és két géppuskával rendelkezett. A Spitfire igazi jellegzetessége az ellipszis alakú szárny, amely kiváló aerodinamikai tulajdonságokkal ruházta fel.

Most ott áll a két egykori ellenfél egymással szemben a maszkos látogatók gyűrűjében, megidézve egy korszakot, amit csak a múló idő tett kalandossá, számunkra – minden hősiesség és önfeláldozás dacára – csak újabb vereséget hozott. A lengyelek ugyan a győztesek oldalán álltak, de a nagyhatalmi politika méregpoharát velük is kiitatták, s megszállást kaptak a véres győzelemért cserébe. És most sok értelemben egymás mellett vagyunk: ezt is jelképezi a két ország repülőmúzeumának együttműködése, amelynek látványos eredménye lett a két vadászgép szolnoki találkozása.