Mit okoz az utak sózása a járműveknek, az utaknak, és milyen hatása van a környezetre?

A havas, jeges utakat azért sózzák, mert a sós víz alacsonyabb hőmérsékleten fagy meg, tehát bizonyos hőmérsékletig nulla Celsius-fok alatt is folyékony halmazállapotú marad. Ennek alapja a fizikából, kémiából ismert oldatok fagyáspontcsökkenésének és forráspont-emelkedésének elve, amely törvényszerűség természetesen nem csak a sóra (és nem csak a vízre) érvényes. Tapasztalatok szerint az utakon a konyhasó –8 Celsius-fokig hatásos, ennél hidegebb hőmérsékleten a gyakorlatban hatástalan.

Legtöbben a kalcium-klorid mellett teszik le a voksukat, bár ez sem igazán környezetbarát szer a síkosságmentesítésre, elvitathatatlan előnye azonban a nátrium-kloriddal szemben, hogy míg a só csak –8 °C-ig működik, addig a kalcium-klorid akár –51 fokig is kifejtheti hatását. A szakemberek javaslata szerint az útszóró só helyettesítésére szóba jöhet többek között a zeolit, a zeokal, a kalcium-klorid-pehely, de ígéretes szerként tartják számon az acetátokat is, bár ez utóbbi a többi anyaghoz képest drága.

Miért sózunk?

Egy normális viszonyú úttestre jellemző 0,6-os súrlódási tényező nedves úton 0,2-0,4-re esik vissza, míg jéggel borított úton 0,12-re redukálódik. A biztonságos közlekedés legalább 0,35-ös értéket (fekete burkolatot) kíván, amit különböző módszerekkel lehet elérni. A síkosság mentesítésére többféle módszert is alkalmaznak. Az útfelületet különböző anyagokkal érdesíteni is lehet, például a homok, a salak vagy a zúzalék leszórása. Néhány országban fűthető vagy csúszásmentes úttesttel is próbálkoznak. A vegyszeres kezelés – gyakorlatilag a sózás – különböző vegyi anyagok használatát jelenti. Az autósok hólánccal, téligumival tehetik biztonságosabba az utazást. Az elmúlt évek tapasztalatai és kutatásai mutatták, hogy megfelelő és jó útfelület-minőséget csak kombinált módszerekkel lehet elérni. Svéd, finn és svájci kísérletek azt bizonyították, hogy a vegyszeres jégmentesítés elhagyása növelte a síkosságot, és romlott az utak minősége. Következtetésük általános érvényű: a kémiai síkosságmentesítésre, hóeltakarító gépekre és az érdesítőanyagokra egyaránt szükség van.

Ma már széles körben elfogadott, hogy irreális szándék a környezetvédelemre való hivatkozással száműzni a sózási technológiát a téli útüzemeltetésből. A tapasztalatok azt igazolják, hogy a téli útüzemeltetésben az érdesítőanyagok kizárólagos használata költséghatékonysági és környezetvédelmi szempontból nem alternatívája a sózásnak. A só mellett vagy azzal együtt használt homok, zúzalék, murva vagy fűrészpor legfeljebb csak csúszásgátlónak számít, jégolvasztó hatása nincs. Emellett a sószóró gépeken sóoldatot, illetve keveréket használnak, és a használatban lévő szóróberendezések nagy többségén pontosan beállítható, hogy csak a szükséges mennyiségű sót szórja ki (5–40 g/m2). Így mindig csak a feladathoz igazított legszükségesebb mennyiségű anyag kerül az útra, ezzel is minimálisra csökkentve a környezeti terhelést, így nem fordulhat elő a túlsózás.

A sózás ára

Amerikai elemzés szerint a sózás által okozott károk összege mintegy egytizenkettede a szer alkalmazásából származó haszonnak. Ugyanakkor fémkorróziós károsodások következnek be a gépjárművekben, a hidak, a műtárgyak, tartozékok fémanyagaiban, a föld alatti csővezetékekben. Az autók korrózióját ötven százalékban az utak sózásának tulajdonítják. A sózás azonban nemcsak a fémes anyagokat károsítja, hanem az aszfalt- és a betonút burkolatát és a csatornákat is. A kloridok különösen lúgos közegben csökkentik a beton szilárdságát, a magnézium-klorid az egy évnél fiatalabb betonban okoz erős kilúgosodást és szilárdságcsökkenést.

A károk csökkentése

A gépjárművek korróziója megfelelő anyagokkal végzett gondos alváz- és üregvédelemmel jelentősen csökkenthető. Az alváz- és üregvédelmet körültekintően és rendszeresen kell elvégezni, mert a legtöbb típusnál legfeljebb három-öt évre szól a gyári védelem. Az alvázvédelemre használt anyagnak rugalmasnak kell lennie, hogy a felpattanó kövek, kavicsok ne koptassak le, és ne okozzanak repedéseket, a sókkal szemben ellenállónak, továbbá vízállónak és vízzárónak kell lennie. A fémből készült különböző tárgyak korrózió elleni védelmét többek között festék- és egyéb bevonatok biztosítják.