Gumicsere, amely mára megszokottá vált

Ilyenkor, november, december táján, főleg az első hó megjelenése után valóságos ostrom alá veszik az autósok a gumiszervizeket. Mindenki igyekszik megszabadulni a nyárigumiktól, és átváltani télire. 

Sokan talán nem is tudják, hogy volt időszak, hosszú évtizedeken át, amikor nem volt választási lehetőség, és az összes évszakot ugyanazzal a gumival tettük meg. 

A téligumik gyártásának technikája hatalmas léptékkel fejlődött. A zajos, nedves úton rosszul tapadó matuzsálemek kora lejárt, az új téli abroncsok nemcsak a havon, hanem a vízen is kiválóak. Miért kell Magyarországra téligumi, amikor nálunk egyre ritkábban hóval borított az úttest? Lehet, hogy még van, akinek ez a kérdés banálisnak tűnik, a valóság azonban az, hogy a téligumik felszereltetése minden évben egyre fontosabb. Ennek ellenben vajmi kevés köze van az időjárás átalakulásához – az okot a gumigyártás, egészen pontosan a nyárigumik gyártásának technológiájában kell keresni. A tendencia ugyanis az, hogy a gumiabroncsok készítői egyre jobb nyárigumikat kísérleteznek ki. Ma már nem számít csodának, ha valaki a nehézségi gyorsulásnál nagyobb fékhatást ér el – melegben remekül tapadnak a jó minőségű nyári abroncsok. 

A fejlesztés másik jellemző iránya a minél kedvezőbb viselkedés elérése a nedves útfelületen. Az eredmények itt is figyelemre méltók, úgyhogy előtérbe került a csökkentett gördülési ellenállású nyári­gumik fejlesztése. Mindez nagyon biztató, csakhogy a fejlődés azzal járt, hogy beszűkült az a hőmérsékleti tartomány, ahol az abroncs a tudása legjavát nyújtja. Sőt: régebben azért elő-előfordultak olyan gumik, amelyek még késő ősszel is jól tapadtak, ma már általános érvényűnek fogadható el az a kijelentés, miszerint plusz 5–7 fok között nedves úton a nyári abroncsok veszélyessé váltak. 

Már szeptemberben is lehet ilyen hűvös, de a novemberi nyálkás aszfaltok felülete szinte sosem melegebb ennél. Legfőbb ideje téligumira váltani. Számtalanszor szó volt arról, hogy ez a lépés nem jár szükségszerűen az utazási komfort csökkenésével. Több, egyenként is óriási jelentőségű újítást vitt közelebb a ma korszerűnek tekinthető téligumihoz. Az első és legfontosabb az volt, hogy a téligumiabroncs futó­felületét kétféle anyagból készítik. További előrelépést hozott, hogy lemondtak a durva profilú mintázatról. Ma már a futó­felület legfeljebb 30 százaléka nem érintkezik soha az útfelülettel. A nagy felületű mintákat finom lamellákra bontották, a forgásirányt megkötötték, és a gumikeveréket módosították. Ezek a tényezők természetesen egymással összefüggésben fejtik ki hatásukat. A kétfajta anyag a lamellák működését segíti elő, mert az alul kemény, de a tetején puha lamella jobban ka­paszkodik a hóba. Az új anyagok alkalmazása nélkül a lamellák hamar kitörnének. A durva mintázat és a finom lamellák megosztják egymás között a munkát: puha havon a min­tázat viszi át a hajtóerőt, jégen és keményre taposott havon maga a gumifelület, illetve a lamellák révén jön létre a tapadás. 

A gyártók által ajánlott négy évszakos gumiabroncsok amolyan köztes megoldást jelentenek. Átmenetet képeznek a téli és a nyári abroncsok között. Ám a közhiedelemmel ellentétben nem egyesítik magukban a téli és nyári abroncsok jó tulajdonságait. Mintázatuk általában a téli és nyári mintázatok egyfajta keveréke, tehát megtalálhatók rajtuk a téli abroncsokra jellemző lamellák, de vannak összefüggő mintablokkok, melyek nyári útviszonyok között hivatottak biztosítani a téli abroncsoknál jobb tapadást. Anyagkeverékük jellemzően lágyabb a nyárigumikénál, hogy hideg időben kevésbé váljanak rideggé. Mindezek ellenére kimondottan téli útviszonyok között – főleg a mintázat felemássága miatt – elmarad a teljesítményük a téli abroncsokétól. A négy évszakos abroncsokat ezért csak azoknak ajánlják, akik télen ritkán használják az autót, illetve havonta átlagosan egyszer tankolnak.