Politikailag kapitális - Pártérdekből hamisították a világrekorder őzbak elejtési helyét és idejét

Szinte napra pontosan fél évszázada, 1965 júliusában egy Dombos Endre nevű erdészgyakornok, hobbista madarász tövicsszúró gébics fészkére lesett a Fejér megyei Gyúró környékén, mikor egyszer csak valami nagyon szokatlant pillantott meg a naplemente ellenfényében. A távcsőben feltűnő hatalmas őztrófea híre villámgyorsan eljutott a fehérvári vadászközpontba, annak vezetője, Jankó János pedig július 22-én felszólt a minisztériumba, hogy egy Kádár János puskacsövére illő kapitális őzbak vár kilövésre a területen. A párt első embere visszaüzent, ha ráér, majd megy. De nem ment.

Így indul egy különös történet, melyet Szabó Imre szakíró, történész írt meg később, s mesél el most is. Az előzményekhez tartozik még, hogy Fejér megye a 2. világháborúig kitűnő vadászterület volt, de a bombázások a vadállomány 95 százalékát elpusztították, a kevésbé háborgatott Gyúró környéki területen azonban Európa genetikailag legjobb őzállományával számolhattak a vadászok.

A korabeli szakmai sajtó cikke, rengeteg ferdítéssel. Hogy csak kettőt említsünk: Cseterki nem ment ki hatszor a helyszínre, ami természetesen sosem volt Martonvásár...

– Kádár átengedte a kilövést Cseterki Lajosnak. Ő akkor az MSZMP központi bizottságának titkára volt. Ami az időpontot illeti, pont akkor zajlott az aratás, aminek szigorúan lefektetett rendjétől még Kádár kedvért sem akart eltérni a gyúrói téeszelnök. Fentről leszóltak, hogy akkor legalább lassítsa, így maradtak abban, hogy július 29-ig Cseterki lője ki az őzbakot.

Cseterki lőni készül, az állványt asszisztense, Katona tartja, jobbra a helyi erdészeti igazgató, Jankó János gukkerez.

A pártfunkcionárius azonban július 27-én elhibázta a kapitális agancsú állatot. Végül 29-én hajnalban Jankó segítségével mégis puskavégre kapta. Szabó Imre így rekonstruálta az akkor még élő visszaemlékezők elbeszélése alapján a jelenetet:

" Július 29-én már hajnali 3 órakor a területen volt Cseterki, Jankó és Katona és a búzatábla szélén álló diófa alá húzódtak takarásba, és innen távcsövezték a bakot. Az őz reggel 5 óra után kezdett mozogni a búzában és gyanús volt számára a fa ágainak takarásában álló három emberi alak. Kijött a búzából és kb. 70 m-re állt és figyelt a fa felé, majd megindult és félkörívben megkerülte a fát, szelet kapott és riasztott. Riasztva megugrott, majd kb. 80 m-re újra megállt és ekkor Jankó rászólt Cseterkire:

" Lőjed, ne várj, lődd !” - Cseterki, aki egy háromlábú lőállványról amit Katona tartott, rálőtt a bakra. Hallották a becsapódást, Jankó újra rákiáltott Cseterkire „Most lődd, ne várj, lőjed, ne hagyd !”. Ekkor a bak ingadozó léptekkel elindult, majd megállt és lassan az oldalára dőlt és elfeküdt,- levett kalappal, megilletődve álltak a hatalmas agancsú bak ravatalánál, majd mezei virágokból készült koszorúval keretezték a testet.

Cseterki Lajos és az elejtett őzbak. A trófea igazi kulönlegességnek, világszenzációnak számított.

Ami érdekes, a Magyar Vadászban már július 19-ét írtak a kilövés dátumaként, nehogy kiderüljön az aratás manipulálása. Nem csak a dátumot, a helyszínt is manipulálták: a közeli martonvásári kutatóintézet igazgatója találta ki, tüntessék fel inkább Martonásárt, mint ahol ilyen, akár a nemzetközi bírálók által 240 pontosra értékelt trófeák teremnek. Az intézetet amúgy is ismerték külhonban, míg a külföldieknek kiejthetetlen Gyúrót nem. A trófea jelentősen emelte az intézet renoméját, hiszen a megelőző világrekordot a 19. század végén egy lengyel őzbak tartotta.

Az 50 éves történet szereplői már nem élnek, Dombos Endre, a hobbiornitológus  tavaly hunyt el. Ami a trófeát illeti: annak hű másolatát manapság a Vadex székház aulájában bárki megnézheti, politikai szimpátiától függetlenül.