Király Antal roncsautóból tűzhelyet készített, s egy hangszere Hollandiába is eljutott

Eleink nagy becsben tartották ezt az egyszerű és viszonylag olcsón előállítható hangszert, melyen minden dalkedvelő felnőtt és gyerek gyorsan megtanult játszani, hiszen a citera egyszerű, de annál nagyszerűbb találmány. Szegényebb helyeken előfordult, hogy a lakodalmakban is citeraszóra mulattak, így nem került pénzbe a zene, nem kellett külön fizetni a zenészeknek. Márpedig a zene mindig is fontos szerepet töltött be a falusi emberek életében. Kodály Zoltán írja egy helyütt, hogy nincs teljes lelki élet zene nélkül, hiszen a léleknek bizonyos régióiba csak a muzsika képes bevilágítani.

„Nagyszerű ember volt. Sokoldalú és segítőkész.”

A huszadik század elején ezért is jött létre szinte valamennyi községben dalkör vagy dalárda, melynek közösségépítő szerepe sem elhanyagolható. A Ráckeresztúri Dalkör 1934. január 12-én tartotta alakuló közgyűlését, miként erről Novák József Ráckeresztúr község története című könyvében olvashatunk. Az alakuló gyűlésen megválasztották a vezetőséget: Kapitány Gyula esperes-plébános lett az elnök, a társelnök Magyar János gazdálkodó. Ügyvezetőnek Damak Antal asztalost, karnagynak Ráduly Géza iskolaigazgató-tanítót választották, a dalkör főtitkára Sevella Sándor kocsmáros lett. Szerencsére fennmaradt egy 1937-ben készült fotográfia, amelyen az akkor huszonhét esztendős Király Antal is látható, az első álló sorban jobbról az első.

Király Antal minden bizonnyal szerette a muzsikát, szívesen énekelt, s már gyerekkorában citerát fabrikált, hiszen hangszerkísérettel szebben hangzik a nóta. Citerakészítő tevékenysége idén bekerült a Ráckeresztúri Települési Értéktárba, érdemes tehát felidéznünk Anti bácsi tevékeny élettörténetét, mely 1910. március 28-án kezdődött Ráckeresztúron. Szülőfalujának általános iskolájában tanult, majd kovács szeretett volna lenni, hiszen vonzották a gépek és a különféle vasszerkezetek, de ahhoz nem volt elég nagy termetű. Cipészinasként dolgozott, aztán kitanulta a kőművesmesterséget, ám érdeklődése a gépek iránt mindig megmaradt. Szívesen szöszmötölt Dózsa György (régen Dreher) utcai műhelyében, melynek falán a mesterlevele mellett szülei, Király Pál és Szabó Ágnes fényképe is helyet kapott. Saját kezűleg alkotott fűrész- és gyalugépet, de a kiégett roncsautók sem vesztek kárba, azokból asztali tűzhelyeket gyártott. Tudott drótból kerítést fonni, s ha kellett, cirokból söprűt kötött vagy épp bútort eszkábált. Ügyes kezű – ma azt mondanánk: kreatív – ember volt.

Gyerekkorától kezdve barkácsolt, fabrikált mindenfélét, később műhelyéből sorra kerültek ki a szebbnél szebb citerák is. Két egyformát nem találni. Az idősebbek még emlékeznek rá, hogy a faluban a Pávakör mellett citerazenekar is működött; jó hangú és megbízható hangszerre tehát mindig szükség volt. Úgy mondják, a legjobb citerák fűzfából készülnek, de Anti bácsi diófát használt. Ő maga is szépen játszott nemcsak citerán, hanem harmonikán is. Megrendelésre dolgozott, ugyanis nemcsak a helyiek kértek tőle hangszert, hanem más településekről is felkeresték, sőt az egyik Király-féle citera Hollandiába is eljutott.

Király Antal egész életében tevékenykedett. Napszámba járt, nyaranta mások földjén aratta a gabonát, dolgozott a termelőszövetkezetben és hosszú ideig a vasútnál. Nemcsak citerákat készített a falujabelieknek, hanem például cirokseprűket is, s nem spórolta ki belőlük az anyagot. Megjavította a lyukas edényeket is, ha azt kérték tőle. Mindig kivette a részét a munkából, sosem unatkozott. 1989. február 17-én halt meg, sírja a ráckeresztúri temetőben található.

Bereznai Istvánné, a helyi értéktár bizottság elnöke szeretettel emlékezik Anti bácsira. „Nagyszerű ember volt. Sokoldalú és segítőkész. A cirokseprű-készítésre nem is emlékeztem, pedig apukámnak is készített olyan szerkezetet, amivel otthon megcsinálhatta az éves seprűkészletet. Nekünk, gyerekeknek kis seprűt, hogy az udvart, járdát azzal tegyük rendbe. Ma is őrzőm édesanyámnak készített citeráját, mert a Vöröskereszt asszonykórusát is megtanította citerázni.”

Király Antal dolgos élete, a közösségért végzett munkája, citerakészítő tevékenysége példaértékű, méltóképpen került a ráckeresztúri települési értéktárba.