A poraiból éledő fehérvári rádióállomások

A sóstói állomás leszerelt alkatrészei szétszóródtak. Papp Kálmán megfogalmazása szerint: „Pápától a Teleki térig” cserkészve szedték össze. Garai Lászlóról, aki a fehérvári adót vezette 1945-ig elterjedt, hogy egy alkalmasnak látszó 1 kilowattos adót, melyet a lebombázott japán követségről szerzett valaki, két kiló szalonnáért vett meg a Teleki téri „Tangón”.

A műszakiak visszatértek a frontról, menekülésből, kitelepítésből. A postaüzemen belül az innen elhelyezett Garai vezetésével létrehozták a Rádióműszaki Igazgatóságot azzal a feladattal, hogy az állomásokon talált alkatrészekből működő berendezéseket állíthassanak össze: neki erről Fehérváron voltak tapasztalatai.

Nálunk először a 10 kilowattos hosszúhullámú adót tudták üzembe helyezni. Sóstón 1945. június 28-án, Öreghegyen pedig szeptemberben tudtak már sugározni. A következő év tavaszán három összebarkácsolt adó állt munkába. Az adók már üzemeltek 1946-ban, amikor végre megkezdhették a sóstói adóépület átépítését.

A Philips Műveknél megrendelt hat új adó 1948-ra készült el, berendezésüket és üzembe helyezésüket az itteni műszakiak készítették elő, és végezték el Burján Lajos és Szakál János irányításával. 1949 végére már 12 adóberendezés üzemelt, s ezzel a fehérvári üzem a szomszédos országok távíróforgalmát is lebonyolíthatta. A magyar- és idegen nyelvű műsorszórást a közben megépült diósdi állomással párhuzamosan kezdték.

Öreghegyen az új 22 méteres antennatartók, fa nyelves oszlopok megépítése után vízszintes dipólantennákat szereltek fel az állomás dolgozói. 1957-től itt bonyolódott napi 10-12 órában az európai, közel-keleti, észak-afrikai és pekingi rádiótávíró-forgalom, már nem Morse-kódon, hanem FSK, tehát géptávíró, telexkóddal. Az itteni berendezéseket még egy évtizedig korszerűsítették, a 70-es évekre viszont már elavultak. A kezelők nagy sajnálatára az üzem 1981 áprilisában megszűnt, berendezéseit lebontották.

1952. március 4-étől újdonságként lépett be a rádiózásba a nyugati magyar adások zavarásának moszkvai parancsa. Erre a célra persze Fehérváron is újabb négy adót, három rombuszantennát és négy szögletantennát kellett telepíteni. A hivatalos zsargonban „2-es adásoknak” nevezett adóberendezések Sóstón az alagsorba kerültek. Papp Kálmán még jól emlékszik, hogy ezeket itt „alvilágnak” nevezték. Zajos, nagyon megfeszített munkát igénylő beosztás volt, mintha valóban az alvilágba ereszkedtek volna le a műszak dolgozói. A kemény ellenőrzés miatt mindenki állandóan az állásával játszott. A zavarást 1964-ig kellett fenntartani, de a berendezések maradtak, így az 1968-as csehszlovákiai események miatt újra kellett működtetni. Csak 1979-ben szerelték le a zajgenerátorokat.

Az 1950-es évek második felére általában nőtt a rövidhullámú kommunikáció igénye és csökkent a hosszúhullámé. Ezért Sóstón az egyik hosszúhullámú berendezést rövidhullámúra, a másikat középhullámúra építették át.

1956-ban ez utóbbi adó sugározta a helyi forradalmi Vörösmarty Rádió adását. A 379 méteres középhullámon október 30-án indított adást Könczöl Imre főszerkesztő vezette. A városházán, majd a Petőfi utcában a főposta épületében alakítottak ki stúdiót: szignálja a Szózat első két sora volt. Zoltán Tibor dolgozott műszaki vezetőként.

A rádióállomás fejlesztése az 1960-as években új hazai gyártású adók telepítésével folytatódott. A fejlesztést rövidhullámon a távíróforgalom javítása, hosszúhullámon pedig a Magyar Távirati Iroda hírszolgálatának ellátása indokolta. 1961-62-ben tehát újabb adótelepítés történt, már a szintén elsőként kiépített elgőzöltetéses hűtési rendszerrel és műantennákkal.

Az automata hangolású kommunikációs berendezésekhez 1974-ben újdonságként jelentek meg a sóstói antennaparkban a forgatható és dönthető szélessávú logperiodikus (logaritmikusan periodikus) antennák.

Új feladatot jelentett 1976-tól a magyar Duna-tengerhajózás kommunikációs igényeinek kielégítése. Az új rövidhullámú adókkal, illetve logper és körsugárzó antennákkal vált lehetővé a Mahart különböző tengereken és óceánokon közlekedő hajóinak távíró- és beszédkapcsolata.

Az 1980-as évek fejlesztéseit a Kossuth adó műsorának határon túli magyarok számára való sugárzása indukálta. Emiatt az 1988-ban felavatott két BBC-adóval (a Brown-Boveri svájci cég gyártmánya) ismét világszínvonalú technika érkezett Fehérvárra, hiszen az ekkor elérhető legmodernebb, 100 kilowattos adókat építettek be. „Tele voltak mikroprocesszorokkal, s már belépett a számítógépes vezérlés is” – mesélte róluk Papp Kálmán. Ez az adó a Kossuth műsorát 1000 km-es körzetben sugározta.

Bezárult tehát a kör. Akárcsak az 1920-as években a világszínvonalú technika megjelenése és 1927-ben az amerikai kapcsolat létrehozása fűződött a fehérvári adóhoz, 60 évvel később is ezek jellemezték.

Újdonságként most a rádióamatőrökkel való együttműködés jelent meg. 1986-ban Fa Nándor és Gál József világkerülő vitorlás útját a sóstói állomásra befogadott Videoton Rádióklub operátorai kísérték. Papp Kálmán emlegeti is: „Én előbb láttam Gál Józsi gyerekét, mint az apja”. A kisfiú születésének hírét ugyanis a sóstói telepről repítették a világba, hiszen a Szent Jupát hazaérkezése előtt született.

A 70-es évek végére a rádiótávíró-forgalom az egész világon mélyrepülésbe kezdett. A kábel- és a mikrohullámú hálózatok kiépülése miatt a lassú haldoklás állapotába került. Már szólt azonban 1988 óta rövidhullámon is a rádió és működött 1994 óta a helyi rádióadó, a műsorkészítő Fehérvár Rádió. A fehérvári adóállomás 2004. október 15-én szűnt meg.