Visszatérő harangok – Hogyan húsvétoltunk az elmúlt években?

A keresztény világ húsvétkor ünnepli Krisztus feltámadását, ez a kereszténység legnagyobb ünnepe. A magyar nyelvű elnevezése onnan ered, hogy ekkor ér véget a nagyböjt, a hústól való tartózkodás időszaka. Nagycsütörtökön az idén is elhallgattak a templomok harangjai, azt tartják, a harangok Rómába mentek, ott gyászolják Krisztust. Nagypénteken halt kereszthalált Jézus, a keresztények körében ez a bűnbánat, a mély gyász és a szigorú böjt napja. Aztán a harangok a nagyszombat esti szentmisén újra visszatérnek.

Húsvét ünnepe szorosan kapcsolódik a tavasz kezdetéhez, és a termékenységgel összefonódó népszokásokhoz. E hagyományok jelentős része azonban nem épült be a keresztény vallás ünnepi rítusaiba, hanem azzal párhuzamosan, mint a falusi közösségek ünnepi szokásai maradtak fenn.

A járványhelyzet az idén is közbeszólt, sejtettük, hogy a húsvét is a kötés szigorú szabályai közepette telik, de tiszta szívvel reménykedünk a mielőbbi oldásban. Hogyan köszöntöttük, hogyan ünnepeltük a húsvétot az elmúlt években? Emlékezetünk időgépén a közelmúltba utaztunk.

Nádasdladányban az egyik évben tojásfát állítottak, gyermekkertet, játszóteret avattak, nyuszilufit reptettek, de még locsolóbált is rendeztek. A gyerekek zöldbe öltöztek, a fa tojásba. A tojásfaállítás ötlete Ribi-Sass Zsuzsannától eredt; jöttek a főtérre az óvodások, az iskolások, a szülők és a nyugdíjasklub tagjai, sorra hozták a színes, hímes tojásokat, díszeket, s egyre szebbé vált a szabadtéri húsvéti dekoráció, a falu ünnepi fája.

A hatéves ikerlányok, Anna és Zsuzsi a nagymamánál ünnepeltek Polgárdiban; tojást festettek a húsvéti könyvtári fabrikálóban. Aztán újabb gyermekek érkeztek szüleikkel a foglalkozásra, Krisztián Nóra könyvtáros kifestőkkel lepte meg az aprónépet, de a lurkók izgalmas „macskalandba” is bonyolódtak. A Könyvtári Cica névre hallgató kedves fekete jószág mindenki kedvence.

– Meghoztam a kulcsost – bontotta ki a szakajtóruhát Ácsné Erika. – Milyen kulcsot? – értetlenkedett a krónikás. – Nem kulcs az – mosolygott Ikerné Györgyi és Kiss Ágnes –, hanem a fonott kalács perec formájú változata. A cecei Gerlice Néptáncegyesület eleink hagyományos locsolkodását elevenítette föl húsvéthétfőn, a tájház udvarán. – A lányok annak adják majd a veres tojást, aki a legkedvesebb a szívüknek – magyarázta Györgyi. – De előbb vigyázó szemünket a vödrökre, a szódásüvegekre vetjük. Ám hiába minden óvatosság, a legények – Kovács Zoltán és Ács András vezérletével – nagy hamar letudták a verset, aztán uccu neki, ereszd neki! Jött a zuhany, ahogy illik, sikongattak, futottak a lányok–asszonyok, de sorsát senki sem kerülhette el.