Történelmi utazás a sárpentelei parkerdő fái között

A közigazgatásilag Sárszentmihályhoz tartozó Sárpentele az autós emberek körében leginkább csak az autóbontó telepéról ismert. A sportot, futást, sétát kedvelők a sárpentelei erdőt is ismerik, hiszen egyre többen látogatnak ki a 2 kilométeres futópályára a munkahelyi stressz levezetéseként. Ha Fehérvárról közelítünk, bal oldalon parkolhatunk le, és ha a futást erősnek érezzük, 20 állomás fatáblára kiírt gimnasztikai gyakorlatait végezhetjük el, akár családi körben az erdei tornapályán.

A Széchényi család sírkertje egy kis nemzeti emlékhely

Az erdő másik oldalára viszont legtöbbször már nem jut időnk. Pedig az igazi kaland csak akkor kezdődik, ha a sárpentelei parkerdő jobb oldali bejáratánál kezdünk bele egy kis kirándulásba. Néhány órát érdemes erre szánni, de nem kell megijedni, nagyon eltévedni szinte lehetetlen. Természetesen turistajelzések segítenek az eligazodásban, de igazából bármerre indulunk, előbb-utóbb megtaláljuk a legtöbb látványosságot.

Pihenő-tisztás egy gyors lakomához

Ne feledjük, az ország egyik első parkerdejében járunk, amely annak idején gróf Széchényi Viktor, Fejér Vármegye és Székesfehérvár utolsó, 1945-ben elhunyt főispánjának a birtoka volt. Ha egyenesen haladunk az erdőben, és jobbra tartunk, 15–20 perces séta után eljutunk egy szép nagy, mindig karban tartott, lenyírt pihenő-tisztásra, ahol akár piknikezhetünk a füvön, vagy elfogyaszthatjuk a hátizsákból előkerülő finomságokat az erdei asztalnál, padnál helyet foglalva. Ha itt még tovább haladunk egyenesen, a pentelei Örvényes utca végére jutunk ki. Egy kis lakószigetet találunk az erdő közepén, ahol nagyobb részt jelenleg is szőlőműveléssel foglalkoznak.

A bányató még ma is gyönyörű

A földúton tovább, a lakott terület szélén, a Mező utca közelében egy kanyargós ösvény végén lelhetünk rá a nagy magyar vadászíró, Széchenyi Zsigmond „rossz-tavára” emlékeztető bányatóra. De ez nem az, legfeljebb hasonlít – mondják a régiek. Persze nem kell félni: nem veszélyes, inkább egy igazi gyöngyszem. Sokan még a településen élők között sem tudják, hogy létezik. Széchenyi Rossz-tava a régiek szerint az Ádám–Éva forrás betemetése után kiszáradt, és egyébként beültették fákkal. De ez a tó legalább még létezik, és gyönyörű fotókat lehet róla készíteni.

Angolkert helyett növénybemutató ültetvény

Sokan keresik errefelé a Széchényi család régi birtokához tartozó angolkertet. Egyesek (internetes írások utalásai szerint) meg is vélték találni, ha a büdös tótól visszafelé kanyarodunk az Úrhidai út irányába. Tény, hogy található itt egy mértani pontossággal megtervezett ültetvény, de szakavatott információk szerint ez nem más, mint az erdőgazdaság néhány évtizeddel ezelőtt készített arra vonatkozó útmutatója, hogy pontosan milyen növényfajok találhatók az erdő területén. Az utacska mellé sorban ültetett növények tövében helyenként még megtalálható az egykoron latin írást is tartalmazó fa táblácska, de mára már lekopott a felirat. Viszont az ültetvény mellett található vadetető ma is érdekes látvány.

A Széchényiek sírkertje bújik meg az ódon templom mögött

Ha a bemutató ültetvénytől a település központja felé haladunk az út mentén, és a műúton visszafordulunk Fehérvár felé, egy ódon kis templom jelzi a régmúlt jelenlétét. Szó szerint, hiszen még a Széchényiektől is korábban építették, az írásos emlékek szerint 1757-tõl létezett itt egy kápolna, melyet 1770-ben bővítettek templommá. Ma Szent Kereszt felmagasztalása templomnak hívják.

Ha közelebb megyünk, mögötte vadregényes templomkert található, ahol ősfák tornyosulnak történelmi személyiségeink, a Széchényi család számos tagjának sírkertje fölé. Egy kis nemzeti emlékhelybe csöppenhet, aki ellátogat ide. Már messziről is látszik, hogy a legújabb kereszt nem márványból vagy kőből, hanem tölgyfából készült. Széchenyi Zsigmond emléktábláját helyezték el rajta.

Az izgalmas életutat bejárt vadász-író halálának 50. évfordulójára emlékeztek a kereszt állítói – a Fejér Megyei Önkormányzat, az Országos Magyar Vadászkamara Fejér megyei Szervezete és a Vadex – még 2017 áprilisában. Ha tovább olvassuk a kereszteken lévő neveket, csak akkor értjük meg igazán, milyen szent helyen járunk. Széchenyi Zsigmond édesapja, Gróf Széchényi Viktor és hitvese, Ledebur Wicheln Karolina grófnő (Zsigmond édesanyja) síremléke az első, amit megpillanthatunk. Aztán gróf Széchényi Dénes és Széchényi Dénesné Hoyos Marietta grófnő (Zsigmond nagyszülei), vagy a fiatalon, 24 évesen elhunyt Széchényi Lajos neve következik…

A régi kastély már csak az emlékekben él

A templom közelében és a Széchényi-birtok központjában állt a család kastélya is, amiről ma már csak a régiek meséi, illetve korabeli fotók számolnak be. Az 1800-as évek elején tiszti lakásnak épült udvarházat már a Széchényi család alakította át és bővítette kastéllyá.

Hogy miért nem láthatjuk ma? Erről különböző, egymásnak ellentmondó források számolnak be. Az első történet alapján egyike volt az épület azoknak a magyarországi grófi kastélyoknak, amelyek ablaktörés nélkül úszták meg a világháborúk bombázásait, ágyúzásait. A másik szerint viszont a sűrű erdő rejtekében akkoriban itt bujkáló német tankok miatt súlyos bombatalálatot kapott, végül köveit az utolsó szemig széthordták…

Egy biztos: a háborúkat követő viszontagságos történelmi korszak nem bánt kesztyűs kézzel a főépülettel, hiszen szó szerint semmi nem maradt belőle az utókornak. Az egykori birtok részét képező, környező régi, úgynevezett zsellérszállások házai viszont még ugyanazon a helyen állnak, de már magántulajdonban vannak, és semmi közük sincs a régmúlt emlékeihez és talán a régi téglákhoz sem. Na jó, azért az egyik ház falán található egy tábla, ami ha eldugva is, de megemlékezik a Széchényiek szellemének ittlétéről...

Esőház és Széchenyi Zsigmond-emlékkő

Ha a magasztos élményektől feltöltődve a templommal szemben visszakanyarodunk az erdőbe, kis séta után ismét egy nagyobb tisztásra jutunk ki, ahol akár zivataros időben is menedékre lelhetünk – még ha nagyobb társasággal is érkeztünk. Itt található ugyanis az esőháznak nevezett fedett étkezőhely hosszú asztalokkal, padokkal. A tisztás közepén erdei totemoszlopként magasodik fölénk egy régen visszavágott és szinte kővé száradt ősfa. Mellettünk nem messze Széchenyi Zsigmond 1998-ban a Meteor SE által felállított emlékköve található, szinte mindig virágoktól övezve. És nem szép ugyan, de hasznos lehet: emlékezzünk meg a bokrok mögötti nyilvános vécéről, ami azért jól jöhet bármikor...

Az elhagyott vadászház után Martin emlékfája

Lassan utunk végéhez érünk, ha az irányt az Úrhidai út felé vesszük. Persze még erre is érdekes látványosságok fogadnak. Ilyen például a jobb időket is megélt, elhagyott vadászház, melynek parkja még a régi, de főként az omladozó melléképületei miatt nem érdemes (és nem is szabad!) túl közel menni hozzá. Aztán elmegyünk egy olyan erdőrész mellett, ahol óriás taplógombák uralják a területet. Ha itt is szeretnénk fotót készíteni, akár néhány padra is leülhetünk. És elmegyünk Martin emlékfája mellett is. A vadgesztenye fát a rendszeres gondoskodás jeleként a táblácska mellett kis virágoskert övezi. Nemsokára kiérünk a parkerdőből, melynek az avar közeli és avar feletti változatos állat- és növényvilága is említésre méltó, de az már egy másik történet.