Befalazott bankbejárat a Fő utcán

A Fő utca 1. szám alatti műemlék épület földszintjén még nem is olyan régen a fehérváriak által kedvelt üzleteket, a Kristályházat és az édességboltot találhattuk (jelenleg a helyükön söröző/étterem van). Ennek az 1870-es évek elején épült, eklektikus stílusú háznak a felső szintjén ma lakások vannak. Itt, az emeleti rész lépcsőházában készült az a lakóházban szokatlan felvétel, amelyre a fotó készítője hívta fel a figyelmünket. A képen a város 1867-es kiegyezés utáni első pénzintézetének, az 1869-ben alapított Székesfehérvári Kereskedelmi Banknak a márványtáblás, aranybetűs cégfeliratát láthatjuk, a díszes ajtókeret felett ülő alakot ábrázoló szép relieffel.

Egy előzetes szakértői vélemény alapján sikerült kideríteni, hogy a dombormű nem véletlenül került a kereskedelmi bankfelirat fölé, ugyanis a görögöknél Hermésznek, a rómaiaknál Mercuriusnak hívott kereskedők istenét ábrázolja, aki főként az istenek hírnökeként ismert a mitoló­giából. A reliefen egyik kezében pénzeszacskót, a másikban hírnökbotot (caduceus) tart, lábánál egy méhkaptár van, amely a szorgos gyűjtögetés újkori szimbóluma. Külföldi bankházakon is gyakran jelenik meg Hermész/Mercurius alakja, nálunk egy kecskeméti bank épületének a tetején áll a szobra.

A bankfelirat és a dombormű összetartozásának a tisztázása után még mindig kérdés maradt, miként került ez a bankbejárat egy lakóházba. Az általunk megkérdezett szaktekintélyeken kívül egy internetes közösségi csoport, a Fehérvári vagyok! tagjaihoz fordultunk segítségért a díszes bankbejáratról készült fotó megosztásával. Még a közlés napján megérkezett a válasz a csoport egyik tagjától, aki korábban ebben az épületben lakott: „Itt működött a bank az első emeleten, de befalazták a korábbi bejáratát. A bankból három lakást alakítottak ki. Laktam itt, sajnos a felújításkor nem találtunk egyetlen befalazott aranyrudat sem…”

A tényt, hogy a Fő utca 1. szám alatt bank működött, megerősíti a 2021-ben készített Települési örökségvédelmi hatástanulmány a műemléki védelem alatt álló épületről: „Eklektikus vaskorláttal ellátott, háromkarú lépcső vezet az emeletre, ahol az egykor itt működő Székesfehérvári Kereskedelmi Bank díszes bejárati ajtaja fölött Hermész-alakos relief helyezkedik el.”

A város gazdasági életében jelentős szerepet betöltő bank történetéhez hozzátartozik, hogy a 19. és 20. század fordulójára önálló banképületet kapott a Fő utca 7. szám alatt, az akkori Nádor utcában. A szecessziós stílusú, gazdag díszítésű, egyemeletes épületet a fehérvári építész, Say Ferenc (1854–1928) tervezte. Ezzel a külső megjelenéssel azonban csak a fennmaradt régi fotó örökítette meg. A napjainkban szintén egy pénzintézetnek helyet adó épületet 1940-ben Schmidl Ferenc (1902–1977) városi főépítész tervei alapján neoklasszicista stílusban átépítették, homlokzatát allegorikus domborművek díszítik.

A befalazott bankbejárathoz hasonló talányos régi kőemlékekből több is ismert Fehérváron. Az egyik legjellegzetesebb példa az a római kori sírkőtöredék, amely a Zichy liget 1. szám alatti ház oldalfalába van befalazva. A 2. századból származó töredékes kőtábla a felirata szerint egy családi síremlék része volt, nem tudni pontosan, honnan és miként került a műemlék épület falába. Váczi Márk történészt és városkutatót is foglalkoztatja ez a rejtély. Elmondása szerint nem kizárt, hogy a ház egykori tulajdonosának, a Wertheim családnak a gyűjteményébe tartozott, mivel nagy műgyűjtők voltak. Bár kérdéses, miért építették be a falba.

Noha megfejtésre nem szorul, de kevésbé köztudott, hogy a városházának is van olyan épületrésze és épületszobra, amely az érdeklődők számára kérdéseket vethet fel. Ugyanis egy elbontott emeletes sarokházból, a Bier­bauer-házból származnak. Az épület Fehérvár egyik tekintélyes kereskedője, Bierbauer János és családja tulajdona volt. Az épület a város szívében, a Károly király téren, a mai Városház téren állt azon a helyen, ahol ma a Pátria Kávéház és Étterem található. A 18. századi Bierbauer-házat 1936-ban bontották le a Városháza új épületegyüttesének kialakításakor, pontosabban kibővítésekor. A Kotsis Iván (1889–1980) építész/építésztörténész tervei szerint megvalósult városházi új épületrészbe építették be a lebontott Bierbauer-ház füzér- és levéldíszes, rozettás sarokerkélyét a Szent Anna-kápolnára néző ablakokkal. A kereskedő házának szép fülkeszobra, az 1700-as évek elejére datált Szűz Mária-szobor pedig átkerült a városháza udvarára, a Városház térhez közeli kapu fölé. A finom kidolgozású, lendületesen megformált szobrot a város egyik legrégibb köztéri szobrának tartják. Alkotója nem ismert, feltételezik róla, hogy azonos lehet a városháza erkélyszobrainak készítőjével, Thomas Walch kismartoni kőfaragó mesterrel.