Imre herceg szentté avatása kalandos volt királynak, pápának, bűnösnek egyaránt

István király és Gizella királyné egyetlen felnőttkort megélt fiú gyermeke, Imre. Nevét vélhetően nagybátyja – később szintén szentté avatott – II. Henrik német-római császár után kapta. Imre herceg valamikor  1000 és 1007 között született Székesfehérváron. A fiatalon elhunyt királyfiról nem sokat tudunk, csak amennyit a legendák mesélnek.

Diplomata és hadvezér

A fiatal herceg nevelője nem más volt, mint Gellért-püspök, akinek szárnyai alá 1015-ben került és 7 éven keresztül oktatta Imrét a legmagasabb szinteken. Később saját édesapja, a király személyesen készítette fel a trónra, az ifjú várományost. Imre valóban rátermett utóda lehetett volna apjának. Nem csak a hadszíntéren jeleskedett, de diplomáciai tárgyalásokat is hatékonyan és sikerrel folytatott. Hiszen a Német-Római Birodalommal folytatott béketárgyalások alkalmával megszerezte a Lajta és Fischa közötti területeket, miután a német II. Konrádot a csatamezőn legyőzte.
Mégsem ülhetett az ország trónjára ez a szépreményű herceg. 1031. szeptember 2-án meghalt. Halálának körülményei nem tisztázottak, talán vadkan, talán méreg, talán gyilkosság. Már nem tudjuk meg. Egy biztos, I. István élete végéig nem volt képes kiheverni fia halálát.

Valamit valamiért

Fél évszázaddal ezután került a trónra a mi lovagkirályunk, I. László és ő volt az, aki folytatta István megkezdett útját is. István és Imre szentté avatását szorgalmazta, persze megvolt rá az oka. Sokat segített a saját hatalmának törvényesítésében.
Azért ez mégsem ment olyan könnyen. A szentté avatáshoz kiemelkedő tevékenységet kellett ellátni a vallás terjesztésében, vagy életvitelével esetleg mártírsággal lehetett kiérdemelni.
VII. Gergely pápa csak úgy engedélyezte a szentté avatást, hogy neveket nem mondott csak az elveket fogalmazta meg. A döntés I. László kezében volt. Ez sem volt éppen érdeken kívüli. IV. Henrik császár évek óta Észak-Itáliában tartózkodott, és többször Rómát is fenyegette csapataival. Még a nagyböjti zsinatot is keresztbe húzta, ahol így nem tudták a szentté avatandók életrajzát felolvasni.

A pápa kereste is a lehetőséget a jó kapcsolatra a magyar királlyal, hiszen László apósa éppen Henrikkel harcolt a trónért. Valószínű ezért is ment bele, Imre szentté avatásába. De a csoda még nem volt sehol, az pedig alapfeltétel.
Aztán láss csodát!
Egy Konrád nevű német lovag kért feloldozást a pápától, de büntetést kapott. A pápa a lovag bűneiért cserébe páncélt rakatott rá, amit öt lánccal erősített meg. Olyan pápai viaszpecséttel lezárt írással, ami minden bűnét felsorolta a szerencsétlen könyörgőnek. és azt mondta, csak akkor nyer feloldozást, ha valamelyik szent megkönyörül rajta és az írásról eltünteti a betűket. A kétségbeesett Konrád még Jeruzsálembe is elzarándokolt, de hiába, majd hallott az éppen szentté avatott Istvánról és az ő sírjánál folytatta a szüntelen imádkozást.
Nem nagyon történt semmi, amikor is egyszer álmában megjelent Szent István és azt mondta, ő ugyan nem tud rajta segíteni, de menjen el a fia sírjához, ő sokkal kedvesebb az Istennek. Konrád rögtön felkereste a fehérvári templomban nyugvó Imre herceg sírját. A buzgó imádságok meghozták az eredményt. A láncok szétszakadtak, a páncél darabokra tört.

Azt mondják a zajra elősietett Fábián kancellár, a prépost, látni ugyan mi történt. A lovag elmondta az esetet és kérte törje fel a pápa levelét. A prépost így is tett, de semmilyen írást nem talált rajta.

Amikor I. László értesült a történtekről, azonnal zsinatot hívott össze, később pedig háromnapos böjtött tartott. Nem tudni pontosan mely napon, de 1083. november 4-én vagy 5-én Imre herceget is a  szentek közé emelték.