Háry János Csákváron 1929-ben

Paulini Béla (1881–1945) a daljáték egyik szövegírója Csákváron született, az ő kezdeményezésére indult el a Csákvári Magyar Földmíves Játékszín nagy vállalkozása. A Fejérmegyei Napló 1929. június 15-ei számában, Földmíves ifjak adnak elő operát Csákváron, a hallgatók operaházi tagok lesznek című cikkében tudósította olvasóit a nem mindennapi rendezvényről: „A csákvári műkedvelő ifjúság f. hó 16-án, vasárnap este 8 órakor a Bozory-vendéglő színpadán előadja Paulini–Harsányi–Kodály Háry János című daljátékát. Ezt megelőzően néhány fővárosi író és művész is fellép. Az előadást az Operaház mintegy húsz tagja is megtekinti. Helyárak: I. hely 2 pengő, II. hely 1 pengő. – Jegyek előre válthatók a csákvári Hangya szövetkezet pénztáránál.

Műsor: 1. Paulini Béla író szabadelőadása. 2. Palotai Árpád, az Operaház tagja magyar nótákat énekel. 3. Harsányi Zsolt író humoros felolvasása: Vers a baromfiakról címmel. 4. Venczel Béla, a m. kir. Operaház tagja »Óh, mely sok hal terem az nagy Balatonba…« című dalt énekli. 5. Háry János, daljáték 4 felvonásban. Szereplők: Sepsy János, Takács Bözsi, Szabó József, Benedek Etelka, Medgyessy Lajos, Benedek Juliska, Benedek Sándor, Németh János, Gulyás Annuska, Bőle Juliska, Dornyi Sándor, Bakonyi Sándor, Katona József, Szalay János, Bőle János. A darabot betanította Bozory Endre. Rendező Csőváry Dezső.” A daljáték betanítója a vendéglős fia volt. Az előadás sikeréről ugyancsak a Fejérmegyei Napló adott hírt: „A helyi közönség soraiban több budapesti zeneértő is megjelent, és ezek mindannyian elragadtatással nyilatkoztak az egyszerű földmívesek játékáról. Előadás után az a terv merült fel, hogy a csákvári műkedvelők egy-két estén Budapesten vendégszerepeljenek, hogy megmutassák ősi művészetüket a főváros zeneértő közönségének… A csákvári földmívesek vendégszereplését az őszi hónapokra tervezik.”

Országos, sőt európai hírnévre tettek szert

A csákvári előadást közvetítette a Magyar Rádió, a rádióadás rendezője és riportere Hegedűs Tibor és K. Halász Gyula volt. Élőben sugározta a közvetítést a BBC, tudósítottak róla a filmhíradók. Decemberben kéthetes vendégjáték következett Budapesten a Nemzeti Kamaraszínházban, Hevesi Sándor szervezésében, aztán országjáró turné. A fővárosi előadás próbájáról a Budapesti Hírlap 1929. december 13-ai számában írták: „Ilyen próba aligha volt még a Kamaraszínházban. A színpadon, ahol máskor hivatásos színészek és színésznők gyülekeznek össze délelőttönként, most egyszerű ruhájú parasztlányok, csizmás legények állnak fel játszani. Egészen szokatlan, szinte megható látvány.

− Az ember melegséget érez a szíve körül − mondja… Harsányi Zsolt, a Háry János egyik szerzője. Paulini Bélának, a másik szerzőnek nemcsak a szíve körül van melege. Vízcseppek gyöngyöznek a homlokán is. Nem csoda. Egyre szaladgál, magyarázkodik, intézkedik is − büszkélkedik jogosan, ő hozta a fővárosba a csákvári földmíveseket, ő ismeri őket legjobban, s ebben a nagy idegen fővárosban őt ismerik, őt szeretik egyedül a csákváriak. Gyermeki szófogadással követik minden szavát, és ha tízszer állítaná meg őket a játékban, tízszer kezdenék újra azzal a megvesztegető nyugalommal, amely jellegzetes tulajdonsága, ereje a magyar falu gyermekének.”

A Fejérmegyei Napló 1929. december 15-ei száma a budapesti előadás sikeréről számolt ba: „Első estjükön forró sikert arattak a földműves színészek, meg a földműves zenekar,

amely kotta nélkül játszotta Kodály édesbús melódiáit. Háry Jánost egy napszámos legény, a kitűnő megjelenésű Sepsy János személyesítette meg kimért nyugalommal, míg Örzse Takács Juliska volt, akinek szép hangja tűnt ki kellemesen. Utolérhetetlenül mulatságos volt Medgyesy Lajos Napóleonja, de a többiek is mind csupa friss színfoltot jelentettek a színpadon. Zsúfolt ház ünnepelte a csákvári földműves játékszínt.”

Elindította a Gyöngyösbokréta mozgalmat

Kodály Zoltán feljegyzése az előadás helyi hatásáról, nagy regeneráló képességéről: „Csákváron a Háry Jánosban előforduló régi magyar dalokat, melyekből egyet sem ismert már az egész község, megtanulta és szívesen énekli.” Paulini Béla a Csákvári Magyar Földmíves Játékszín sikerein felbuzdulva 1931-ben elindította a népi hagyományok újjáélesztésére és színpadi bemutatására a Gyöngyösbokréta mozgalmat. A bokrétás csoportok a helyi táncokat, játékokat, népdalokat eredeti viseletben mutatták be. Paulini Béla Bokrétások Lapja címmel havi társadalmi folyóiratot is szerkesztett, amelyben tájékoztatott a bokrétás csoportok programjairól, fellépéseiről, számukra felhasználható táncokat, dalokat, népszokásokat közölt. A Gyöngyösbokréta jelentős szerepet játszott a néphagyományok megőrzésében, ápolásában, továbbadásában.

Fél évszázad múltán, 1979-80-ban is voltak utórezgései a csákváriak nagy vállalkozásának. A Magyar Állami Operaház Erkel Színháza 1979-ben felújította Kodály daljátékát, a címszerepben Melis György Kossuth-díjas, kiváló művésszel. Az előadás főpróbájára az operaház igazgatósága Csákvárról meghívott huszonhat idős embert, akik fél évszázaddal korábban községük vendéglőjének színpadán, egyetlen hegedű kíséretével eljátszották a Háry Jánost. Ugyanekkor Ruitner Sándor szerkesztő-rendező Egy igaz kaland, Háry János Csákváron címmel dokumentumfilmet készített az ötven évvel azelőtti eseményről, szereplőiről, közreműködőiről, megvalósítóiról. A dokumentumfilmet 1980 áprilisában sugározta a Magyar Televízió 1-es csatornája. Néhány héttel korábban a csákvári művelődési házban már levetítették, ahol a zsúfolásig megtelt teremben a régi Háry-előadás öregjeit szeretettel vették körül idősek és fiatalok.