550 éve született a magyarországi származású Albrecht Dürer

Ötvös apja a Békés megyei Ajtósról vándorolt ki Nürnbergbe, innen a Thürer, majd Dürer (Ajtósi) név. A művészettel apja műhelyében kezdett ismerkedni, 15 évesen lett a város első számú festője, a gótikus stílusban alkotó Michael Wolghemuth tanítványa, nála sajátította el a fametszés és rézkarcmetszés alapjait is.

Gyakorló éveinek végén a kor szokásainak megfelelően vándorútra indult, bejárta Elzászt, Németalföldet és Svájcot.

Dürer volt az első a német festők közül, aki vallásos hitét összeegyeztette az olasz reneszánsz tökéletesen elsajátított formanyelvével,

tanulmányozta a perspektívát és a szépség szabályait. Ugyanakkor kerülte az olasz minták idealizmusát, hihetetlen rajztudással, részletességgel volt képes ábrázolni a valóságot.

1494-ben Olaszországba utazott, ekkoriban igen sok, részletező tájképet alkotott. Visszatérve Nürnbergbe intenzív munkába kezdett, ez alapozta meg hírnevét, ekkor született a 15 fametszetből álló látomásos, zsúfolt és szenvedélyes Apokalipszis-sorozata. 1500 körül kezdett az emberi test arányaival foglalkozni, 1504-es Ádám és Éva-metszetén az emberi szépséget a kiszámított, eszményi forma révén ragadta meg,

ezek az első német aktképek.

Ötképes oltárán, a Háromkirályokon olasz hatást is érezni, de kitűnik újító realizmusa is. 1500-ban készült önarcképe a korszak kiemelkedő alkotása, a magát Krisztusként ábrázoló művész addigi festői tapasztalatait és hitvallását összegezte, hogy mindenki számára bebizonyítsa: a festő nem kézműves.

1505 és 1507 között ismét itáliai útra indult, Velencében találkozott Bellinivel és festőtársaival. Megrendelésre festette a Rózsafüzérünnep című festményt, melynek az egész város csodájára járt. Népszerűsége ellenére hazatért, és

megalkotta a Lovag, Halál és Ördög, a Szent Jeromos és a Melankólia című rézkarcait, amelyek jelképeit azóta is sokan sokféleképp magyarázták.

1512 után I. Miksa német-római császár lett a legfőbb támogatója, aki több munkát rendelt tőle. A császár halála idején maga is betegséggel küzdött, ekkor került Luther hatása alá, bár katolikus hitét élete végéig megőrizte. Negyedik, egyben legutolsó útjára azért indult 1520-ban, hogy megnyerje az új császár, V. Károly kegyeit és megerősíttesse életjáradékát; Németalföldön számos humanistával és művésszel találkozott. Már betegen tért haza, munkaképessége csökkent, így főleg elméleti kérdésekkel foglalkozott. 1526-ban alkotta egyik utolsó híres munkáját, a Négy apostolt.

A humanista művészet kiemelkedő alakja 1528. április 6-án hunyt el Nürnbergben, sírfelirata így szól:

„Mindaz, ami Albrecht Dürerből halandó volt, e domb alatt van eltemetve”

Borítókép: Albrecht Dürer a névadója a nürnbergi nemzetközi repülőtérnek / Illusztrációfotó