Göncz Árpádot is felelősség terheli az igazságtétel elmaradásáért

Gulyás Gergely arra is felhívta a figyelmet, hogy ugyanilyen „negatív értelemben vett súlyos történelmi felelőssége” van ebben a kérdésben az Alkotmánybíróságnak (Ab) is.

A politikus, aki az Országgyűlés törvényalkotási bizottságának elnöke is, a témában rendezett budapesti konferencián azt mondta:

az erkölcsi rend helyreállításához szükséges döntés volt ennek a törvényjavaslatnak a benyújtása és elfogadása.

Az Országgyűlés 1991. november 4-én fogadta el az 1944. december 21. és 1990. május 2. között elkövetett és politikai okból nem üldözött súlyos bűncselekmények büntethetőségéről szóló, Zétényi-Takács néven is emlegetett törvényt, amely azonban nem lépett hatályba.

Gulyás Gergely azt mondta, hogy az akkori köztársasági elnök és az Ab között érdemes különbséget tenni, hiszen – mint fogalmazott – míg az „Alkotmánybíróság ettől a rossz döntéstől eltekintve a demokratikus rendszerváltozás folyamatában összességében pozitív szerepet játszott, addig Göncz Árpádról ez sem mondható el”.

Semmilyen bosszúállási szándék nem jellemezte 1990 után az Antall-kormány mögött álló parlamenti többséget, hiszen az igazságtételi törvény három büntetőjogi tényállás esetén – hazaárulás, emberölés, halált okozó testi sértés – mondta volna ki, hogy az elévülés az új Országgyűlés alakuló üléséig nyugodott. Továbbá a jogszabály lehetővé tette volna minden esetben a korlátlan enyhítést – emelte ki a politikus.

Gulyás Gergely a konferencia címéről szólva – amely Hugo Grotius, a modern nemzetközi jog megteremtőjének idézett mondata, „az nem lehet, hogy súlyos bűntett ne legyen büntethető” – kijelentette: a magyarországi igazságtétel története azt mutatja, hogy a pozitív jog alapján állva súlyos bűntett – igenis – maradhat büntetlenül.

Kevés olyan példa van a politikában arra, hogy a napi politika és a történelmi távlat milyen mértékben állhat egymással szemben, mint 1990 után az igazságtétel ügyének a képviselete az első törvényhozási időszakban – mondta.

Gulyás Gergely szerint a napi politikai érdek, a rendszerváltással együtt járó csalódottság, a Kádár-rendszer iránti nosztalgia együtt azt eredményezték, hogy komoly társadalmi támogatottság nélküli célkitűzés volt az igazságtétel.

„Akik bölcsek voltak, már akkor is látták, hogy az erkölcsi alapok megrendítése hosszútávon olyan következményekkel jár, amely a rendszerváltozás káros oldalához tartozhat”

- fogalmazott. Ezért nagyon sajnálatos, hogy a büntető igazságtétel terén az erkölcsi igazságtételnek megfelelő jogszabályok nem léptek hatályba – tette hozzá.

Ugyanakkor felhívta a figyelmet: az erkölcsi elégtételek közé tartozik, hogy az új Országgyűlés első törvénye 1956 emlékét örökítette meg, és ma az alkotmány preambulumában az áll: szabadságunk az 1956-os forradalomból és szabadságharcból sarjadt ki.

(Borítókép: MTI / Soós Lajos)