2018.01.25. 22:23
Reneszánszát éli a német kultúra Magyarországon
Reneszánszát éli a német nemzetiségi kultúra Magyarországon – emelte ki Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere csütörtökön Münchenben a magyarországi németek elhurcolásának és elűzetésének emléknapja alkalmából elmondott beszédében.
A miniszter hangsúlyozta, hogy a megemlékezés a második világháború után a hazájukból elűzött németekről „kötelesség”, és „ha nagyobb figyelmet szentelünk sorsuknak, jobban megértjük egymást, jobban megértjük, hogy mi magyarok, mi németek, mi európaiak összetartozunk”.
„Összetartozunk, mert közös a múltunk és a közös a kultúránk, amely keresztény kultúra”
- húzta alá Balog Zoltán.
Hozzátette: a Bajorországba és más nyugati német tartományokba menekült magyarországi németek sorsa megmutatja, hogy Európa nyugati részének nagyon is van köze a kelet-közép-európai térség 1945 utáni múltjának feldolgozásához.
Az elüldözöttek mindenüket elveszítették, és új életet kellett kezdeniük Németországban, ahol a beilleszkedés még a közös nyelvvel együtt sem ment egyik napról a másikra. A magyarországi németek mégis helyt álltak és nagyban hozzájárultak a második világháború utáni gazdasági fellendüléshez, a nyugatnémet „gazdasági csodához” – közölte.
Ugyanakkor nem tagadták meg Magyarországot, annak ellenére sem, hogy a magyar állam intézményeinek hathatós közreműködésével üldözték el őket. Nem gyűlölték meg Magyarországot, hanem ragaszkodtak egykori hazájukhoz. A kommunista diktatúra évtizedei alatt is megőrizték az országhoz fűződő kapcsolataikat, és az 1989-es átalakulás után tudással és tőkével hozzájárultak a magyar gazdaság fejlődéséhez. Ez „öröm és büszkeség” a magyarok számára – emelte ki Balog Zoltán.
Aláhúzta, hogy a 2010 óta hivatalban lévő kormány nem csupán az elűzöttek emléknapjának bevezetéséről gondoskodott, hanem hozzájárult a német nemzetiségi kultúra „reneszánszához”.
Ezt jelzi a többi között, hogy már 410 településen működik német nemzetiségi önkormányzat, amelyek támogatása az utóbbi négy év alatt megháromszorozódott, a német nemzetiségi iskolák száma pedig megduplázódott, és az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem révén Magyarországon működik az egyetlen német nyelvű egyetem a német nyelvterületen kívül – mutatott rá Balog Zoltán.
A miniszter az ünnepség után a közmédiának adott nyilatkozatában kiemelte: a megemlékezés azért is fontos, mert nem szeretnénk, ha „még egyszer divatba jönne Magyarországon, a Kárpát-medencében és egész Európában az a gondolat, hogy nemzetileg homogén államokra van szükség, és a nemzeti kisebbségek, az etnikai csoportok zavaró tényezők”.
Azért kell emlékezni a múltra, hogy
„a jövő számára biztosítsuk, hogy egy sokszínű Európában a legkülönbözőbb népcsoportok, nemzetiségek élnek együtt, hagyományos multikulturalizmusban és békében”.
Hozzátette, hogy magyarként ellátogatni Bajorországba azért is jó, mert a helyi politikusok „a keresztény kultúrából kinövő életstílust, életszemléletet hangsúlyozzák, és ezzel azt a gondolatot erősítik, amelyet mi Magyarországon is képviselünk”.
Johannes Hintersberger, a bajor munkaügyi, szociális, családügyi és integrációs minisztérium államtitkára a megemlékezésen elmondott beszédében példamutatónak és tiszteletre méltónak nevezte, hogy Magyarországon a világon elsőként bevezették a német nemzetiségűek elhurcolásának és elűzetésének emléknapját.
A megemlékezésen Balog Zoltán a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést adta át a magyar-német kapcsolatok fejlesztéséért végzett munkájáért Andreas Webernek, a Keleti Németek Háza (Haus des Deutschen Ostens – HDO) igazgatójának. Az intézmény a kelet-közép-, és kelet-európai németség történetének kutatásával foglalkozik, és a közösség hagyományainak ápolásáért munkálkodik.
Az Országgyűlés 2013-ban a magyarországi németek elhurcolásának és elűzetésének emléknapjává nyilvánította január 19-ét, arra emlékezve, hogy 1946-ban ezen a napon hagyta el Magyarországot az elüldözött német nemzetiségűeket szállító első vonatszerelvény.
Az Országgyűlés határozatában hangsúlyozta, hogy tisztelettel adózik mindazok emléke előtt, akiket a második világháború után a kollektív bűnösség igaztalan vádja és elve alapján üldöztek és hurcoltak el.