Morvai megdöbbentőnek tartja a Jobbik politikáját

Elképesztőnek és megdöbbentőnek tartja a Jobbik politikáját Morvai Krisztina európai parlamenti képviselő, aki kétszer is a Jobbik lista­vezetőjeként jutott be az uniós testületbe. A Mediaworks megyei napilapcsaládjának adott interjújában elmondta: ha az ellenzék győz az április 8-i választásokon, mindenki biztos lehet benne, hogy júniusban elfogadják a kötelező kvótát, első körben legalább hatvanezer migráns befogadására kényszerülünk és fejenként kilencmillió forintot kell biztosítanunk az ellátásukra.

Nemrég úgy jellemezte a helyzetet: Brüsszelben már hűtik a pezsgőt, arra számítanak, hogy megbukik a kormány. Milyen jelekből olvasható ki ez?

A brüsszeli bürokraták az Európai Unió különféle intézményeinek az ülésein folyamatosan gyalázzák Magyarországot. Olyan mélységesen sértő hangnemben teszik ezt, ami a magyar emberekre nézve megalázó. Brüsszel már elhiszi azt, hogy az állandó rágalmazást a magyar emberek többsége „magáévá tette” és arra a meggyőződésre jutott, hogy új, migránsbarát kormányt kell támogatnia. Ez az Európai Unió­nak elemi érdeke, hiszen Magyarország a visegrádi országokkal az utolsó bástya, amelyet le kell dönteniük.

A Jobbik már dicséri a migránsok kötelező befogadását hirdető Emmanuel Macron francia elnököt és Jean-Claude Junckert, az Európai Bizottság elnökét. A párt együttműködne velük. „Igen, Macronnal is, Junckerrel is. Ha ez ma Magyarországon úttörő gondolat” – üzente Gyöngyösi Márton, a Jobbik külpolitikusa. Ez úttörő gondolat? Ön hogyan mutatná be a magyar embereknek Macront és Junckert?

Elképesztőnek tartom, hogy a Jobbik vezetői egy migrációpárti, a saját hazáját, Franciaországot magára hagyó és súlyosan veszélyeztető elnökkel kíván barátkozni. Macron – akárcsak Juncker, Merkel asszonnyal együtt – a tömeges migrációnak, a bevándoroltatásnak, a nemzetekre épülő államok lebontásának az élő jelképei Európában. Juncker folyamatosan, nap mint nap azon dolgozik és mesterkedik az Európai Bizottság élén, hogy minden egyes tagállamot rákényszerítsen a felső határ nélküli befogadási kvótára, vagyis arra, hogy anyagi és emberi erőforrásaikat a messzi távolról jött idegenek betelepítésére fordítsák.

Korábban – a Jobbikot is bele­értve – mindegyik ellenzéki párt vezetője azt mondta, hogy feleslegesnek tartják a határt védő kerítést. Most azt hangoztatják, hogy nem bontják le a védelmi rendszert. Ön megbízik a szavukban?

Az egyesült ellenzéki vezetők számára két szempont létezik: Orbán Viktor és a Fidesz elleni fékezhetetlen gyűlölet, valamint a hatalom megragadása. Ez az, ami összetartja őket. A hatalom megszerzése automatikusan hozná magával a migránsok tömeges befogadását, hiszen ezek a politikusok nem fognak ellenállni Brüsszel nyomásának, sőt kifejezetten hajbókolni és szolgálni fognak, ahogy mindig is tették.

Tételezzük fel az ellenzéki győzelmet. Konkrétan mi következne a brüsszeli pezsgő­nyitás után?

Ami Magyarországot illeti, soha nem idéztem még Gyurcsány Ferencet egyetértőleg, de most kénytelen vagyok: teljes káosz fog következni. Ami pedig Brüsszelt illeti, miután elfogyasztották a pezsgőt, nekiállnak előkészíteni a júniusi ülést, amelyen elfogadják a felső határ nélküli kötelező befogadási kvótákat a tagállamok számára. Mivel Magyarországot már nem fogja erős, migrációellenes kormány képviselni, a befogadás számunkra is kötelezővé válik. A jelenlegi állás szerint tízezer migránst kell befogadnunk, amit követ a családegyesítés. Ismerve az arab, illetve afrikai emberek életformáját, ez minimum hatszoros szorzót jelent, tehát első körben legalább hatvanezer személyre számíthatunk. Az utóbbi években Magyarország gazdasága megerősödött, de erőforrásainkat immár a ránk kényszerített migránsokra kell fordítani, amennyiben ez a katasztrófa bekövetkezik. A jelenlegi tervek szerint fejenként kilencmillió forint lesz az éves kötelező költségráfordítás. Ez persze csak az első lépés, a kezdet.

A magyar átlagember soha nem találkozott afrikai migránssal, sem azokkal a gyilkosságokkal, fosztogatásokkal, amikkel élhetetlenné teszik azt az életteret, ahová beköltöznek. Egy vidéki kis település lakója nagyon távol érzi magától azt a problémát, amiről ön is azt mondja, hogy közel van és végzetes következményei lesznek. Mivel lehet meggyőzni a kétkedőket?

Egy kicsit vitatkoznék önnel: 2015-ben nagyon sok magyar ember igenis megtapasztalta a migráció rettenetes hatásait, s nem csak Budapesten. Dél-Magyarországon sok ember tanyájába betörtek, fenyegetően léptek fel, rettegésben tartottak számos települést. De láttuk a nyugati országrészben is a szemétdombokat és az elképesztő állapotokat, amiket maguk után hagytak. Az más kérdés, hogy a mi sorsunk másként alakult, mint a nyugat-európaiaké. A magyar emberek tiltakozását meghallotta az ország vezetése, és olyat tett, ami példa nélküli volt az Európai Unióban: fizikai határzárat, azaz kerítést és jogi határzárat hozott létre. Azaz: az emberek követelésére leállította a tömeges migrációt. Ebből következően sokan már elfelejtették a 2015-ös tapasztalatokat és azt gondolják, ez nem ismétlődhet meg. Most ismét kiteszem a Facebook-oldalamra azokat a dokumentumfilmeket, amelyeket abban az időszakban készítettem magyar településeken olyan magyarokat megszólaltatva, akik elszenvedték a migráció rettenetes következményeit.

Ide úgysem jönnek a migránsok, nem olyan gazdag a szociális ellátórendszer, mint Németországban – érvelnek az ellenzéki politikusok.

A kötelező betelepítési kvótának pont az a lényege, hogy minden EU-tagállam köteles befogadni nagyszámú migránst, és az ország gazdasági helyzetétől függetlenül köteles jó színvonalon eltartani őket. Nem szabad tehát bedőlni azoknak a hazugságoknak, hogy „ide úgysem jön semmiféle migráns”. Dehogyisnem!

Ön kétszer is a Jobbik EP-­listavezetőjeként jutott be a brüsszeli törvényhozásba. Az utóbbi hónapokban viszont a párt egyik leghangosabb kritikusa lett. Miért nem tudott azonosulni a Jobbik politikájával?

Meggyőződésem, hogy ha a Jobbik az eredeti úton ment volna tovább, a „Magyarország a magyaroké” jelszavával, a magyar föld védelmével, a magyar kisvállalkozók, kisgazdák támogatásával, termelői piacok létrehozásával, a munkavállalók jogainak védelmével, az elszakított magyarok melletti kiállással, akkor mára kormányközelbe kerülhetett volna. De döbbenetes módon nem ez történt, hanem feladva régi hazafias elveiket összefogtak a balliberális oldallal, és most arra biztatják szavazóikat, hogy „mindenhol a legesélyesebb ellenzéki jelöltre” szavazzanak, azaz adott esetben Gyurcsány vagy az MSZP jelöltjére. Mivel a Jobbik egyedül nyilvánvalóan nem lesz képes kormányt alakítani, egyértelműnek tűnik, hogy egy olyan „rémkoalíció” jöhet létre, amelyet semmi más nem tart össze, mint az Orbán Viktor és a Fidesz elleni fékezhetetlen gyűlölet. Ez pedig nem alkalmas „program” az ország vezetésére és különösen nem alkalmas az Európai Unió erőszakosságával, a tömeges bevándorlással szemben az ország megvédésére.

A Jobbikot is beleértve, a hazai ellenzéki pártok szerint Soros György egy jólelkű adakozó, aki jótékony célokra fordítja a vagyonát. Egyébként is egy idős ember, akinek esze ágában sincs beavatkozni bármelyik ország belügyeibe. Gyöngyösi Márton honatya szerint Soros nem ellenség. Mint mondta: „őrültség, ahogy a magyar születésű milliárdos, filantróp Soros Györgyöt démonizálja Orbán Viktor”. Minek a hatására változott meg ennyire a Jobbik véleménye a spekulánsról?

A Soros György vezette hálózat az Európai Unióval karöltve azon munkálkodik, hogy Európát és így Magyarországot is távolról jött bevándorlókkal árassza el. Ez Európa- és világszerte minden olyan ember számára világos, aki nyitott szemmel követi a közélet eseményeit. A Jobbik ez idő szerint megpróbál olyan politikát folytatni, ami „mindenkinek megfelel”. Ilyen politika nem létezik. Természetesen lehet és kell is minden magyar ember személyét és méltóságát tisztelni, de nem lehet azt mondani, hogy nekünk nincsenek elveink és értékeink. Az, hogy a mindenki számára nyilvánvalóan a tömeges bevándorlást és Európa tönkretételét célul tűző milliárdost mentegeti és „szeretgeti” az egykor radikális Jobbik, nyilvánvalóan ennek az „ide is, oda is udvarolunk egy kicsit” politizálásnak a része. Nem hiszek az ilyenfajta politizálásban. Abban viszont igen, hogy a hazafias, a nemzeti érdeket mindenekfölött szem előtt tartó és a magyar emberek helyzetét erősítő politikáról beszéljünk. Ezzel minél több embert meg tudunk győzni, településről településre járva, „szívtől szívig politizálva”, ahogy annak idején csináltuk.

Jogvédőként mit gondol Janiczak Dávid jobbikos ózdi polgármester kijelentéséről, aki szexuális erőszakkal fenyegette meg női alkalmazottját? Vona Gábor azt mondta, ilyen bárkivel előfordulhat. Valóban bárkivel?

Büntetőjogászként évtizedek óta kutatom a nők elleni erőszak jelenségét. Meggyőződéssel mondhatom, nem igaz Vona Gábor azon állítása, hogy „bárkivel megeshet” a nemi erőszakkal, ráadásul annak kiemelten kegyetlen formájával való durva fenyegetés. Azért is rettenetes ilyet hallani, mert a jelenlegi ellenzék – a Jobbikot is ideértve – többek között azt ígéri a választópolgároknak, hogy hatalomra jutásuk esetén meg fog szűnni a – kétségtelenül számos helyen létező – munkahelyi kiszolgáltatottság.

Mirkóczki Ádám szóvivő azt mondta, hogy a Jobbikban valójában soha senki sem volt az, mint akinek a radikális korszakban látszott: „De igazából mi nem azok voltunk, akiknek láttattuk magunkat. Azt is mondhatnám, hogy az a retorika, ami 2010 előtt ment, az volt a nem igaz.” Ön a Jobbik mellett volt 2010 előtt és után is.

Mélyen megrendített Mirkóczki Ádámnak ez az „őszödi beszéde”. Nyilvánvaló, hogy nem az egész Jobbikra, a mozgalom tagjaira értette, amit mondott, hanem a Jobbik vezetésére. A tagság a nemzetet felemelni kívánó, gyökeres változásokat akaró hazafias emberekből állt, akik a 2002 és 2010 közötti tüntetéseken és a nemzeti ellenállás során igen sokat tettek azért, hogy a balliberális oldal megbukjon. Mirkóczki Ádám tulajdonképpen azt ismerte be, hogy ezt a lendületet, ezt az elszántságot használta ki és használta fel a Jobbik vezetősége, vagy legalábbis egy része. Amint már többször nyilatkoztam: ez életem egyik legnagyobb csalódása...

Ön tudja követni Vona Gábor politikáját, konkrétan azt, hogy mit miért tesz?

Annyit tudok világosan látni és követni, hogy Vona Gábor és a Jobbik teljesen más párttá vált, mint amelynek a felkérését 2008–2009-ben, illetve 2014-ben elvállaltam egy nemzeti radikális program véghezvitelére. Nem vagyok sem pszichológus, sem politológus, hogy Vona Gábor útját átlássam és elemezni tudjam. Amit viszont meg tudok tenni, és ami kötelességem is: én ragaszkodom azokhoz az elvekhez és ahhoz az értékrendhez, amelyeknek a képviseletére 2009-ben, majd 2014-ben felhatalmazást kaptam. Ez a lelkiismereti parancs különösen erős most, amikor látom, az Európai Unió mindent megtesz azért, hogy Magyarországból bevándorlóország váljék. Fel kell hívnom az emberek figyelmét: 2018. április 8-án Magyarország jövőjéről döntünk. Én ragaszkodom hozzá, hogy Magyarország magyar ország maradjon. Bízom abban, hogy minél többen gondolkodnak hasonlóan.

Borítókép: MTI