Szánthó Miklós: világviszonylatban is relevánssá vált a magyar álláspont

Az Alapjogokért Központ igazgatója szerint a Mathias Corvinus Collegium (MCC) pénteken, szombaton és vasárnap megtartott háromnapos nemzetközi migrációs konferenciája katalizálhatja az elkövetkező időszak bevándorlásról szóló gondolkodását, az Orbán Viktor magyar miniszterelnök által szorgalmazott, a schengeni belügyminiszterekből felállítandó testülethez pedig uniós szerződésmódosításra lehet szükség – ismerteti a Mandinernek adott interjút a Pesti Srácok.

Szánthó Miklós elmondta,

az MCC migrációs konferenciája a bevándorlás és általában véve a multikulturalizmus hódító őrületével szemben a „józan ész” mellett foglalt állást, mindemellett a lehető legőszintébb volt: a békével szemben az igazságot választotta a tömeges bevándorlásról szóló globális vitában.

Mint mondta, a rendezvény miliőjét leginkább a nyugati előadók élvezhették, hiszen a hazájukban már megszokott preventív cenzúra világából egy olyan országba csöppentek, ahol még létezik szólásszabadság. Az interjúban kifejtette, európai viszonylatban mindenképp Magyarország lett a bevándorlásellenes tábor egyik legfontosabb központja, de ha az ENSZ migrációs paktuma körüli vitákra tekintünk, úgy megállapíthatjuk: világviszonylatban is relevánssá vált a magyar álláspont.

Egész egyszerűen a bevándorláspolitikában – és ezen keresztül egyébként sok más kérdésben is – számít az, amit Budapest mond. Vannak, bár egyre kevesebben, akik ezt a tényt tagadják vagy a jelentőségét csökkenteni igyekeznek. Mások elismerik ugyan, hogy az Orbán-kormány az ország formális „súlyán” messzemenőkig túlmutató politikai szereplővé kezd válni, de arra igyekeznek rámutatni, hogy ez a politizálás „negatív”, valaminek az ellenében, valaminek a tagadásával jön létre

– fejtette ki Szánthó Miklós. Hozzátette, az igazi probléma az, hogy a progresszió hazai és nemzetközi erői természetellenesnek tartják a „mi” és az „ők” közötti különbségtételt. Az Alapjogokért Központ igazgatója szerint szükség lenne az Európai Bizottság (EB) egyéni és kollektív jogi felelősségre vonhatóságának megteremtésére, ugyanis az nem működhet, hogy tagállamok ellen indítható például jogállamisági eljárás, de az EB ellen nem, amelynek tagjai jogi értelemben egyenként is mentesülnek minden felelősségre vonhatóság alól.

A Mandiner újságírója felidézte, Szánthó Miklós is felszólalt a konferencián, ahol többek között azt mondta: az európai migrációs vita felszíne alatt sokkal mélyebb konfliktusok is találhatók. Mélyebb konfliktusok alatt pedig a bevándorlás kérdésén is túlnyúló törésvonalakra gondolt, amelyek megosztják Európát és az Európai Uniót.

Legyen szó akár korábbi, akár mostani, akár legális, akár illegális bevándorlásról, alapvetően arról vitázunk, hogy szeretjük-e, akarjuk-e és egyáltalán működik-e, jó-e a multikulturális modell Európában. Ha multikulti és bevándorlás, más néven „szervezett lakosságmozgatás”, akkor nem kerülhető meg az állami szuverenitás kérdésköre, amelynek a lakosság etnikai összetétele az egyik lába. Utóbbi „megkeverése” tehát erősen érinti az államnak mint főhatalmat gyakorló entitásnak a kategóriáját, és ezen keresztül természetesen az európai integráció további menetét is – hiszen szuverén országok nélkül mégiscsak könnyebb létrehozni az Európai Egyesült Államokat

– magyarázta, hozzátéve: ha pedig szuverenitásról beszélünk, akkor szó van a nemzeti identitásról is, amelynek a megkérdőjelezésén, viszonylagossá tételén Szánthó Miklós szerint szintén erősen dolgoznak a multikulturalizmus támogatói. Úgy látja, utóbbiak addig akarják hígítani a többségi kultúrát, míg „elfogadhatóvá” nem válik a bevándorolt kisebbségeknek, miközben folyamatosan „érzékenyítik” a többségi társadalmat, hogy történelmileg érezze kínosnak, kirekesztőnek a saját kultúráját, értékeit, ezért ne vallja meg azokat.

Borítóképünkön Szánthó Miklós