2009.12.22. 10:15
Stelázsiból könyvespolcot
Alcsútdoboz - Kincseket lelhetünk a legképtelenebb helyeken, persze reneszánsz trónszéket már nemigen. Egy leromlott, ötvenes évekbeli ház kamrájában leltem az összefestett stelázsira. Beleláttam, amit a többiek nem.
Botcsinálta bútorrajongóként szoktam megérezni, hogy hol érdemes keresni, mert ott találok! Az ötvenes években épített kockaházban évek óta nem laktak, s nagyjából úgy tűnt, nincs is benne semmi megmentésre érdemes dolog. Az ötvenes-hatvanas évek tömegcikkei, s a még fantáziátlanabb utána következő időszak berendezési tárgyai lehetnek használhatók és praktikusak, de szépek aligha, s érdekes módon sokkal avultabbak, mint egy (19.) századfordulós parasztszekrény. A pókhálós, üres kamrában állt a stelázsi, fehérre festett oldala inkább piszkos szürke volt, s kilátszott alóla az előző, zöldes olajfesték is. Néhány befőttesüveg árválkodott rajta, s billegett, mert a lábait megette a szú. Tüzelnivalónak is kevés, mondták ki a többiek az ítéletet, de én ragaszkodtam hozzá, hogy elhozzuk. A tetején pártázatos perem szaladt végig, oldalain is vésett csíkok, amelyek afféle oszlopfő-szerűségben végződtek. Sem túl nagy, sem kicsi nem volt, az arányai fogtak meg, s láttam, több ez az egyszerű darab, mint néhány összeütött deszka.
Az asztalos hümmögött, de szakértő lévén nem szidott, mint a család. Ő is látta, amit én, s persze azt is tudta, hogy amit kérek, azt kell tenni a stelázsival. Lemaratta róla a két réteg olajfestéket, majd kézi géppel natúrszínűre lecsiszolta. Az így előbukkant fenyőfát láthatóan itt-ott megkezdte a szú, de attól csak patinásabb lett, s a szúirtó gyorsan véget vetett a nagy zabálásnak. A pártázatnál és az oszlopfőmintánál kézzel ügyeskedett, követte az asztalos előd munkáját, s ahol szükséges volt, ott kitoldotta kis fenyődarabkákkal a hiányosságokat. Középfényű lakkal vonta be az egészet, majd a hátulját szintén natúr fenyődeszkákkal borította be, így hátulról teljesen zárt lett. A töredezett lábakat gömbölyűre esztergáltakkal helyettesítette, ahogy kértem. Kifizethető árat számolt fel érte, s bár a szakértelem szent dolog, ha nem nő lennék, talán én is nekiálltam volna.
A szoba sarkában álló könyvespolc azóta megtelt, de nagyon tud örülni egy-egy rákerülő szakácskönyvnek. Ha már befőttekkel nem találkozik többé...