2019.01.10. 15:30
A téli időszakban sokféle madár látogat hozzánk, ha etetjük őket
Pócsi Béla díszmadártenyésztő szívesen ad tanácsokat a hozzá fordulóknak a madarak tartásával és téli etetésével kapcsolatban is. Az elmúlt évtizedekben sokan fordultak hozzá különféle kérdésekkel, kérésekkel, tavasszal a madárfiókák felnevelésével, télen a madarak etetésével kapcsolatban.
Pócsi Béla szerint az etető legyen mindig tiszta, a lehullott táplálékot távolítsuk el
Fotó: Archív
Sok madár a hideg, fagyos idő ellenére nálunk vészeli át a telet, nem repül el melegebb vidékre. Amikor felborzolt tollakkal ülnek az ágakon, érezzük, hogy segítenünk kell rajtuk. A téli etetés minden madár számára a túlélést jelenti. Madáretetőt bárhova kihelyezhetünk, kertbe, teraszra, parkba, de lehetőleg szélvédett helyre tegyük. Fontos, hogy a család a gyermekekkel együtt láthassa, gyönyörködhessen a színes, csivitelő társaságban.
Energiadús táplálékra van szükségük
A szén-, a kék- és barátcinegék, őszapók, házi és mezei verebek, tengelicek, zöldikék, meggyvágók, különféle pintyek az etetőket mindennap egymás után, a megszokott időben keresik fel. Ha nincs az etetőben a megszokott minőségű és mennyiségű eledel, az számukra végzetes következményekkel járhat. Csak energiadús táplálékkal tudják optimális hőmérsékleten tartani a testüket, a kihűlés veszélye nélkül. Ha egy éjszaka mínusz nyolc-tíz fokos hidegben üres az etető, nem jut élelemhez a madár, az akár az életébe is kerülhet. Fontos a rendszeres, mindennapos etetés, itatás, tehát az itatók kihelyezése is. Sok madár szereti a fekete, vékony héjú napraforgót, félbevágott diót, földimogyorót, kendermagot, cinegegolyót, tökmagot. Sokak alaptápláléka különféle szemes termény: vörös köles, fénymag, négermag, csumiz vagy fürtös köles, sáfrányos szeklice, muharmag, búza- és kukoricadara. A citromsármány, zöldike, csíz szívesen fogadja ezeket. A madárfaggyú és a nem sós szalonna is sokat segít. De vannak úgynevezett lágyevő (rovarevő) madarak, amelyek nem eszik meg a kölest, napraforgót. Az ökörszem, rigók, csonttollúak, vörösbegy, süvöltők almát, madárberkenyét, tűztövist, ostorfatermést kapjanak. A táplálékukat kiegészíthetjük reszelt sajttal, túróval, főtt tojással, mazsolával, félbe vágott almával, körtével. Ezek szeretik a talajról felszedni a táplálékot, nem szívesen mennek az etetőre. Ne adjunk a madaraknak kenyeret, az a pusztulásukat okozhatja. Az etető mindig legyen tiszta, a romlott eledelt távolítsuk el. Inkább többször tegyünk keveset az etetőbe. Sok madár szívesen fogyasztja a zsírból vagy marhafaggyúból és búzadarakorpából készített táplálékot, amit megcsinálni sem nehéz. A marhafaggyút felmelegítjük, de nem főzzük.
Ugyanannyi búzakorpadarát tegyünk bele, de mehet még mellé például darabos dió, nem sós földimogyoró, hántolt napraforgó is. Ha ehhez egy-két evőkanál jó salátaolaj is megy, akkor fagy idején se lesz kemény. A masszát öntsük egy kókuszdióhéjba vagy virágcserépbe, fordítsuk fel, szúrjunk bele egy botot, hogy a madár meg tudjon rajta kapaszkodni. A felfordított cserepet akasszuk fel a fára, az élelmet alulról kicsipegetik a madarak. De fel lehet kenni ezt az anyagot a fatörzsre is, szívesen csipegeti a vörösbegy, a harkály. A madarakat helyben lehet tartani ilyen ételekkel, a királyka, a fakúsz is felkeresi az ilyen etetőt. Jó táplálék a lisztkukac a rovarevőknek, de adhatunk a madaraknak kendermagot, fénymagot, gyári rovaros tápot, diót, nem sós mogyorót, hántolt napraforgót.
Addig örüljünk, amíg énekelnek
A lágyevőknek az úgynevezett T16-ot, amely alacsony vastartalmú, magas réztartalmú, nagyon szeretik például a rigók. A reszelt alma, körte, banán és T16 keveréke is jó a lágyevőknek. Fontos tudnunk, hogy ha a madárnak problémája van, az utolsó pillanatig álcázza. Azt mutatja, hogy jól van. Ha a földön fekve találunk madarat, először tegyük meleg helyre, hogy ne kelljen önhőt termelnie, ne arra fordítsa az energiáját, hogy optimális legyen a testhőmérséklete. – Ne csak akkor próbáljuk védeni a madarakat, amikor már nagyon kevés van belőlük, előzzük meg ezt. Sokéves tapasztalatom, hogy tavasszal egyre kisebb és halkabb a madárdal. Addig örüljünk, amíg énekelnek, mert ha egyszer elnémul a madárdal, nem biztos, hogy újra meg tudjuk szólaltatni – mondta Pócsi Béla.