Minél régebbi, annál jobb, vélekedik Rivnyák Tibor a fafelületek kapcsán

Régen ez nehezebb játék volt – fogalmaz Rivnyák Tibor székesfehérvári festő szakember, aki több évtizedes tapasztalattal rendelkezik az antik felületek elkészítése terén is. A nehézséggel arra akart utalni, hogy a fejlett technikáknak és modern anyagoknak köszönhetően az ügyes kezű hobbialkotók ma már akár maguk is megpróbálkozhatnak egy-egy felület otthoni körülmények között végzett antikolásával.

Nem kell feltétlenül lecserélni az ajtót, antikoltra is felújítható

Mégpedig azért – fűzi hozzá –, mert gyakorlatilag csomagban megvásárolható hozzá minden, ami kell: alapozófestékkel, patinawaxszal együtt. Ehhez pedig már nem kell más, mint egy kis fizikai munka, ecset, szivacs és rongy. Ez utóbbiakkal készíthetők el ugyanis a felületre szánt minták, repedések, húzások, pamacsolások… Az antikolás ízlés dolga – fogalmaz a szakember, hozzátéve: azért a gyakorlat sok időt és energiát megspórolhat annak, aki ilyen felületre vágyik. A festékanyagok típusaiba most nem megyünk bele, az nagyon szakmai kérdés, de azért néhány ötletet kapunk.

Minél régebbi, annál jobb

– Természetesen minél régebbi egy fafelület, bútor vagy ajtó, annál könnyebb dolgunk van az antikolással. Minél több réteg van rajta, annál könnyebb régies, patinás hatást elérni. Egy vadonatúj felületből sokkal nehezebb, hiszen nincs rajta elég réteg, ami jól csiszolható – mondja a festő. S milyen jól is jön ez az információ akkor, amikor valaki felújítás során teszi fel magának a kérdést: most akkor kiszedessem a falból tokostól a régi ajtót és vegyek méregdrágán egy vadonatújat, vagy antikoltassam, némi olcsó dekorléccel megspékelve? Nos, nem kérdés, hogy aki szereti a vintage stílust, az utóbbit választja.

S nem mellesleg százezrek maradhatnak a zsebében… – Az alapos csiszolás fontos. Ezt követően le kell alapozni a felületet a megfelelő tapadás érdekében. Utána olyan festéket használunk, ami direkt erre a célra jó. Az így kapott felületre mehet az antik wax, amely állagában cipőkrémhez hasonló anyag. Ezt ecsettel, szivaccsal, ronggyal vihetjük fel, a kívánt stílusban, amelynek csak a képzelet szabhat határt.

Arany és ezüst

Mint kiderült, gyakorlatilag kétféle színt, ezüstöt és aranyat szokás használni az alapfelületeken az antikolás eléréséhez. – Az alapfesték színe adja meg a különbséget. A úgynevezett „öreg fehéren” például nagyon szép hatást lehet vele elérni, de van, aki szürke vagy éppen lila felületre kéri. Ez is ízlés kérdése. Az is lényeges, mennyire erősen használjuk, illetve mennyire töröljük vissza az antik pasztát. Van, aki úgy kéri, hogy az alapszín alig látszódik, inkább az aranyozott, ezüstözött rész dominál, de van, aki fordítva kéri, mert inkább a halvány koptatás híve – tudjuk meg. Aki maga próbálkozik e hatás elérésével, használhat antik paszta helyett sima viaszt is, mutat rá a szakember: – Alapozás után kenjük rá a viaszt, majd arra kell ráfesteni a kiválasztott festékkel. A viaszon nem fog megmaradni a második festék, így érhető el egyfajta koptatás.

A másik, szintén viszonylag könnyebb módszer az, ha lefestjük a felületet, ajtót, ajtófélfát, az éleket, sarkokat visszacsiszoljuk, majd erre jöhet a matt lakkréteg. Ez is remekül néz ki.

A falfelület más tészta

Falon, nagy felületen nehezebb az antik hatást elérni, oda már más, komolyabb anyagok kellenek, teszi hozzá Rivnyák Tibor.

A foltozgatás, csiszolgatás, időkivárás és „miegyebek” már külön misét is megérnének. De nem lehetetlen, ha valakinek van hozzá türelme, ideje, tehet egy próbát.