Így növelhetjük virágaink számát

Több szempontból is gazdaságos, ha magunk szaporítjuk, nevelgetjük növényeinket, így nem árt, ha tisztában vagyunk vele, milyen lehetőségek állnak rendelkezésünkre, ha növelni szeretnénk a növényeink számát. A legtöbb kertész – még ha csak hobbi szinten műveli is a terciát – komoly pénzösszeget költ évről évre a növények megvásárlására, gondozására.

Ha tisztában vagyunk a szaporítás adta lehetőségekkel, komoly pénzösszegeket spórolhatunk, ugyanis akár tucatjával állíthatunk elő növényeket. A művelet nem igényel különleges szakértelmet, így nyugodt szívvel belevághat az is, aki kevésbé érzi otthon magát a növények világában.

A nekünk tetsző növény szaporítására a legegyszerűbb megoldás a magvetés, ugyanis a mag – a virág és a termés mellett – a növény szaporítószerve. Egyes magokat vethetünk közvetlenül szabad földbe, míg másokat védett helyen, lakásban kell kicsíráztatni. Ehhez használhatunk csíráztatótálcát vagy palántázópoharakat. A módszernél alapszabály, hogy amíg nem csírázik ki a mag, addig nem szabad hagyni, hogy kiszáradjon a földje. Vannak magok, amelyek nagyon kis táplálószövettel rendelkeznek, ezek általában fényen csírázók. Nincs más dolgunk, mint nedves földre szórni őket, majd a virágcserép tetejére tegyünk egy üveglapot, ami megakadályozza a párolgást és ezáltal a leendő növény földjének kiszáradását. A magvetésnél rendkívül fontos az időzítés, ugyanis a kikelt növényeknek télre már el kell érniük azt a fejlettségi szintet, hogy a hideg időt is át tudják vészelni.

Évelő növények esetén biztonságos szaporítási módszer a tőosztás. Erre a legjobb időpont az őszi időszak, mert ilyenkor ideális esetben mesterséges öntözés nélkül is elegendő nedvességhez juthatnak az új növények, ami kedvezően hat a további fejlődésükre.

Tőosztással szaporítható többek között a szellőrózsa, a kála, a citromfű és a dália. Nincs más dolgunk, mint hogy a nagyobb, több hajtással rendelkező tőből ássunk ki egy darabot, majd ültessük el. A helyén maradó és az átültetett növény esetén is ajánlott a gombaölő szeres öntözés, ugyanis a gyökerek sérülése miatt a talajban létrejövő nedves környezet kedvez a gombák kártételének.

Egyes növényeket, például a kúpvirágot is, érdemes 2-3 évente tőosztással szaporítani, így sokkal szebb virágokat hoz majd a következő szezonban.

Tél végén, amikor a gyökerek még tele vannak tápanyaggal, bátran belevághatunk a gyökérdugványok készítésébe. Ezt azokon a növényeken hajthatjuk végre, amelyek gyökerei kellőképpen vastagok. Vegyük ki a növényt a földből és vágjunk le róla néhány hosszabb gyökérdarabot. Ezeket aprítsuk fel néhány centiméteres darabokra. Töltsünk meg majdnem teljesen egy cserepet palántafölddel, nedvesítsük be, majd fektessük rá a felaprított gyökérdarabokat. Vékonyan takarjuk be a gyökereket földdel. Ilyen módszerrel szaporíthatjuk például az orgonát, a hortenziát, a fügét, az évelő őszirózsát és a primulát is.

Az egyik leggyorsabb és leghatékonyabb megoldás a szárdugványozás. Ehhez válasszunk le néhány centiméter hajtásvéget, oldalhajtást vagy másodlagos ágat. Ezeket tegyük egy vízzel megtöltött befőttesüvegbe úgy, hogy csak a szár vagy a léggyökér érjen a vízbe, a szár alsó részéről szükség esetén távolítsuk el a leveleket. A vízbe tett szárdugványok akár napok alatt képesek meggyökeresedni, a folyamatot pár csepp tápoldat hozzáadásával gyorsíthatjuk. Miután a növényünk gyökeret eresztett, máris önálló cserépbe ültethetjük. Alkalmazható például muskátli, begónia és zebralevél szaporítása esetén.