Tudják, honnan erednek a különböző karácsonyi díszek? Kegye Krisztina lakberendezővel beszélgettünk

– A tél az ősszel beérett és összegyűjtött dióból készült sütemények időszaka. A diót viszont meg kell törni felhasználás előtt, amire igen régóta használnak diótörőt. A ­figura karácsonyi népszerűsége Hoffmann 1892-ben megjelent Dió­törő és egérkirály című meséjének köszönhető, aminek története karácsony éjszakáján kezdődik. Népszerűségét később Csajkovszkij híres balettjének sikeres amerikai bemutatói növelték tovább – ismertette a beszélgetés elején az egyik, ma is sokat használt figura történetét Kegye Krisztina lakberendező, akivel sárkeresztesi otthonában beszélgettünk.

Csokoládé vagy bibliai üzenet a naptárban

A diótörő bábukra nem mellesleg a szerencse szimbólumaiként tekintettek, amelyek védik a családot, elűzik a gonosz szellemeket. Épp ezért gyakran adták őket ajándékba és a karácsonyfa alá is bekerültek. A világi eredetű diótörő figurával ellentétben a díszek egy része az egyházból származik, s míg a katolikus egyház igyekezett a templom falai között tartani Jézus születésének ünnepét, addig a reformáció ezt is közkinccsé tette. Az első adventi koszorút egy misszióalapító német evangélikus lelkész készítette 1839-ben egy gyermekotthonban. Azon a koszorún még 24 gyertya volt és mindennap új gyertyát gyújtottak meg: 20 piros gyertya jelképezte a hétköznapokat, 4 fehér pedig az advent vasárnapjait. Az adventi koszorú ma ismert formája, amelyen már csak a vasárnapi gyertyák maradtak meg, az első világháború után alakult ki. Szélesebb körben aztán az 1930-as években terjedt el, de nálunk jellemzően csak a rendszerváltást követően. Kegye Krisztina azt is megjegyezte, ma már az adventi koszorúk is követik a divatot, számos alapanyagból, változatos színekben és stílusban készülnek.

A mézeskalácssütésnek igen régi gyökerei vannak Magyarországon, ám a karácsonyhoz kötődő süteménysütés – akárcsak a karácsonyfa-díszítés – német hatásra jött divatba. Állítólag egy 19. századi német édesanyának köszönhetjük az adventi kalendáriumot is, amely ugyan nem dísznek indult, de mára – köszönhetően a változatos készítési formáinak – a várakozás napjainak egyik elmaradhatatlan eleme lett. Itthon a 20. század elején jelentek meg az első darabok, és olyan is akadt, amelyiknek ablakai mögül az apró csokoládék helyett mindennap egy bibliai üzenet került elő.

A fentiekkel ellentétben viszonylag új divat a grincsfa, más néven manófa, amely úgy néz ki, mint egy összekötözött karácsonyfa, lefelé lógó csúccsal. Theodor Seuss Geisel írta 1957‑ben a Grincs című mesekönyvet, ám a grincsfát csak a belőle készült 2018-as animációs film hozta divatba. S ha már a divatnál tartunk, a lakberendező azt is elmondta, szinte minden lakberendezési irányzatnak megvannak a maga karácsonyi díszei a természetes anyagokból készültektől a fém- vagy dróttárgyakig bezárólag. Ezzel egyidejűleg viszont ismét hódítanak a klasszikus, igazi üvegből fújt figurák és karácsonyfadíszek is.

Karácsonyt mindenhova!

– A fa díszítésében ismét trendi a „vegyes”. Néhány éve nagy divatja volt az egyszínű fának, sokan kizárólag arannyal, ezüsttel vagy pirossal díszítettek. Most viszont visszatérünk a színes, változatos figurákat és eltérő anyagokat felvonultató díszítéshez – mondta Kegye Krisztina, aki végül arról is beszélt, hogy a hagyományos lakásdíszítésen túl egyre többen vannak, akik kifejezetten karácsonyi függönyöket, székruhát, terítőt, asztali futót, párnákat, sőt akár komplett kanapéhuzatot varratnak, így fokozva a várakozás izgalmát, az ünnep hangulatát. Otthonunk vagy karácsonyfadíszeink egy részét persze mi magunk is elkészíthetjük. A hűvös, sötét napok kiválóak arra, hogy szabadidőnkben kézműveskedjünk. A kreatívboltokban és a nagyáruházakban ma már szinte minden elérhető, amire ehhez szükségünk van. Ha megjött a kedvük, ne fogják vissza magukat! Van még majdnem két hetük karácsonyig.