Az első házban nem lakott senki

Habár fehérvári pedagógusként hivatkozunk rá, gyökerei Erdélybe, azon belül Türére húzzák vissza László Istvánt, aki kérésünkre felelevenítette a hagyományos, ma már szinte elfeledett kalotaszegi otthonok jellemzőit, jellegzetességeit.

– A kalotaszegi épületek három osztatúak. Van az első ház és a hátsó ház, a kettő között pedig a pitvar, vagyis a konyha volt. A szoba fogalmát nem ismerték, nem használták, egész egyszerűen első háznak hívták a ház utca felőli részét. Később tisztaszobaként említették ezt a házrészt. Az első házat csak ünnepi alkalmakkor használták. Itt tartották a festett cifra bútorokat – emlékezett László István. – Az első házban az asztal körül mindig volt pad vagy padláda, valamint hozzájuk illően kifestett ülőszékek. Itt volt még egy faszerkezetű, vetett, emeletes ágy, valamint egy hálóágy gyönyörű mintázattal. Ezeket is kézzel festették. Ami a színeket illeti, sok minden változott az idők során. A fehér alapszín, valamint az élénkpiros, zöld, sárga és kék színek később jöttek divatba, korábban a kék és fekete alapszín volt jellemző, piros és zöld mintázattal. Minden asztalosmesternek megvolt a maga mintavilága, de a színek mindenütt hasonlóak.

A vetett ágyon díszpárnák és paplanok sorakoztak. A régi időkben az emeletes ágynak gyakorlati funkciója volt. Kevés szoba jutott a sok lakóra, így a fiatal párok kapták meg az ágy alsó szintjét, mely körbe lepedővel eltakart. A helyiség elengedhetetlen berendezése volt a szekrény: ruhás és sifon. Utóbbiban kihúzható fiókok voltak, ebben tartották az összehajtogatott blúzokat, a kendőket, a szőrfersinget és a szőrkendőket is. Az üveges tárolókban kapott helyett a párta, a gyöngyös sapka, gyöngyös kalap. A házrészt vendégfogadásra használták, tulajdonos sosem aludt itt. A bútorzat része volt még az álló tükör és a falra akasztható fogas.

– A falakat jellemzően teljes egészében cifra tányérok borították. Azok voltak a kedveltek, amelyeken valamilyen írás vagy címer volt. Ha a hely engedte, akkor falvédőt is használtak, amely az étkezőasztal melletti pad mögött kapott helyet. Ami a textíliákat illeti, hímzett és szőtt párnák voltak jellemzőek, amelyeket a háziasszonyok készítettek a téli időszakban, amikor nem tudtak a földeken dolgozni. Ők ilyenkor fontak, hímeztek, szőttek. Mindenki mindent tudott – mesélte.

Habár úgy tűnik, ennek a házrésznek nem volt funkciója, az érdekessége abban rejlik, hogy az itt található berendezési tárgyak a lányok kelengyéiként szolgáltak.

– Ha a kalotaszegi lány férjhez ment, a cifra bútort vitte magával. Ha fiú is volt a családban, neki nem maradt semmi. Miután a házrész megüresedett, újra berendezték, egyszerűbb festésű bútorokkal.

A középső házrészben, a pitvarban volt a konyha, benne sütőkemencével. A családok a hátsó házban éltek, itt volt a lakószoba. Itt is festett bútorok voltak; a díszítés kevésbé volt hangsúlyos. A kék szín dominált, de a motívumok itt már szolidabb kivitelt kaptak.

László István nagy szeretettel gondol vissza a kalotaszegi otthonokra, arra a közegre, amelyben gyermekkorát töltötte. Otthonában a berendezési tárgyakon keresztül ma is őrzi a kalotaszegi emlékeket.