Egy baba, amely különleges helyet foglal el Parrag Dóra szívében

Már tíz éve annak, hogy a felnőtt amatőr színjátszás fontos szerepet tölt be Dóra életében. Egy kórustársa hívta el annak idején a Péntek 3 Tejátrumba, amelynek azóta is tagja. A színjátszás nemcsak élményeket és barátságokat hozott Dóra életébe, de ennek köszönhetően ismerte meg férjét is, aki megismerkedésükkor egy másik társulat tagjaként lépett színre.

Az elmúlt évtized megannyi élményt és emléket hozott Dóra számára, így természetes, hogy egyes tárgyakra, jelmezekre szívesen gondol vissza.

– A darabok során a ruhák, a jelmezek dominálnak. Mivel amatőr társulat vagyunk, a dísz­leteink is egyszerűek, letisztultak, ezért nem is használunk túl sok eszközt. Az egyik első darabom Mrożek Szerenádja volt. Ebben egy pirosas bordó, selyem, pizsamaszerű ruhában játszottam egy nagyon cuki, szexi csajszit. Nagyon megmaradt bennem, ahogy 20 évesen álltam a színpadon egy szál kis pendelyben – emlékezett. Mint mondta, a társulat tagjaival általában együtt találják ki, hogy egy adott karakterhez milyen ruha passzol. Ilyenkor mindenki magával hoz néhány jónak tűnő darabot a saját gardróbjából, a közös ötletelések végén aztán kialakul a karakterhez leginkább illő szett.

Dóra arról is mesélt, hogy a ruhák közül személyes kedvencei a feketék, a fehérek és a csíkosak, gardróbját is ilyen darabok alkotják. Úgy véli, az a jó ezekben a darabokban, hogy bármivel kombinálhatók, és minden alkalomra tökéletesek.

– Az előadások alkalmával is mindig van rajtam valami, ami vagy fekete vagy fehér vagy csíkos – tette hozzá. Nem véletlen tehát, hogy beszélgetésünk alkalmával – ahogy az képünkön is látható – Dóra egy fekete-fehér csíkos ruhában érkezett, ami az összes kedvenc színét, motívumát megjeleníti.

– A színjátszás mellett a másik nagy szerelmem a zene és az éneklés. Énekelek egy autentikus cigányzenét játszó zenekarban, gyerekkorom óta kórusba, népdalkörbe jártam, az egyetemen is énekszakos voltam – mesélt zene iránti elkötelezettségéről Parrag Dóra, aki ezt a „rajongást” tárgyakban is kifejezi. Otthonukban nincs hiány a zenei motívumokkal – kottákkal, hangjegyekkel, violinkulcsokkal – ellátott kiegészítőkből: mappa, könyvjelző, falióra, bögre, póló, vászontáska és zokni is gyarapítja a zenés gyűjteményt. Emellett pedig a könyvek is fontos szerepet foglalnak el polcain és szívében is.

– Nagyon szeretek olvasni, könyvmániás is vagyok. Az egyik kedvencem A kis herceg. Lehet, hogy ez kicsit elcsépelt vagy lerágott csont, de gyerekkoromban egyáltalán nem értettem, hogy ez miről szól. Ahogy idősödtem, és újra meg újra elolvastam, úgy értettem meg igazán a mondanivalóját, a benne lévő szimbolikát, embertípusokat, a lelki vívódásokat. Valahol gyermeklélek vagyok, nagyon szeretem a gyermek- és ifjúsági regényeket is – említette Dóra, aki tanítóként dolgozik, így másik kedvenc otthoni tárgya hivatásához köthető. A képünkön is látható figura Dórát ábrázolja – vagy ahogy ő mondta, ez egy „Dóri néni baba” – kezében kislányával, Kamillával.

– Tavaly az osztály, ahol tanítottam, elment felső tagozatba, ezt a babát kaptam tőlük búcsúajándékként. Ez a baba teljes egészében én vagyok. A haj, a ruhák, a kiegészítők, mindegyik tökéletesen tükröz engem, ráadásul a karomban tartom a kislányomat is, ami szintén hatalmas boldogság – mesélt a nem mindennapi ajándékról Dóra, aki számára örök emlék az őt ábrázoló figura, ami otthonukban a nappali egyik ékessége lett.