Maradjunk különbek

„A kevesebb joga az élethez az, hogy különb.” Németh László gondolatai annak kapcsán jutottak eszembe, hogy nemrég egy szocialista politikus Orbán Viktor kivégzésével viccelődött. A jelenlegi politikai kisebbség nem tud, de soha nem is tudott különb lenni. Az ellenfél fizikai megsemmisítése a baloldalnak történelmileg kedves módszere volt, s ha meghatározó tényezői ma már – talán jobb híján – el is tekintenek ettől, azért időnként csak felbukkan kommentekben, véletlen politikusi, értelmiségi elszólásokban az erre irányuló olthatatlan vágy. Lásd Konrád György íróhoz méltatlan hasonló szellemiségű szavait.

Most a jobboldali, konzervatív közösség,

a mostani többség feladata maradt, hogy különb tudjon maradni.

Épp a minap hallottam az egyik rádióban egy hozzászóló kirohanását egyes ellenzéki közszereplők ellen, akik, szerinte, hazaárulók, s mint ilyeneket halálra kellene ítélni, már ha lehetne. Azt hiszem, a kormányoldalnak van éppen elég ereje ahhoz, hogy elviselje ezeket a sokszor tényleg hazaárulást súroló megnyilvánulásokat is. Keresztény-konzervatív emberként kifejezetten örülnünk kell annak, hogy ma olyan világban élünk, ahol például a Gulyás Marci-félék is nyugodtan elmondhatják a véleményüket, tüntizgethetnek, sikongathatnak kedvükre. Nem lövi ki gumilövedékkel a szemüket a rendőr, nem indul ellenük lovasroham. Mert nem is oly rég, hozzánk nem volt ilyen kegyes az akkori balliberális hatalom.