A boldog együttélés titkai, szabályai

Ötven éve él együtt az a házaspár, akikről ma is süt az egymás iránti szeretet, amikor egymásra néznek. Amikor az asszony szól, férje tisztelettel elcsendesül. Amikor a férfi mond valamit, az asszony bólogatva hallgatja őt. Talán ez  az egyetértés a hosszú és boldog együttélés záloga? Mi a titkuk? - kérdeztem. - Hát aranyom, egész életünkben arra törekedtünk, hogy a másikat segítsük az előbbre jutásban, támogattuk, tiszteltük egymást minden pillanatban. Nem mondom, hogy nem voltak soha összezördüléseink, de mindig mindent megbeszéltünk, és ez a lényeg  - árulta el az asszony.

Szinte ugyanezekkel a szavakkal fogalmazta meg gondolatait Ódor Attila is, aki három éve él együtt párjával, Ódor-Nyakas Zsuzsannával. 
- Elég öntörvényű vagyok, s noha időnként  kötünk kompromisszumokat, mégis úgy érzem, nem korlátozzuk egymást semmiben. A lényeg, hogy mindent megbeszélünk, és mindkettőnk tud mindent a másikról. Nálunk nincs féltékenység, így ilyen jellegű feszültség sem - meséli Attila, aki hamarosan kétszeres apuka lesz. 
- Szerencsére Attila mindenbe bevonható, ami a családi életben fontos, és én ezt nagyon értékelem. Nem várok el tőle többet, mint amire képes, és az sem zavar, ha időnként külön programot szervez a barátaival - teszi hozzá bölcsen felesége, Zsuzsanna.

Nincs nagy titok, a befuccsoló kapcsolatokban inkább az elvárások túlzóak: a frissen összeköltőző párok, főleg ha még fiatalok és tapasztalatlanok is, azt hiszik, az együttélés csupa móka és kacagás, színes vattacukor. Pedig egyszer elmúlik az első hónapok izgalma, és ha ötletekkel, kreativitással, vagy éppen megértéssel és szüntelen odafigyeléssel nem dolgozunk a kapcsolaton, bizony könnyen elszürkülhet.

Olvasónk, aki Madame Bovary néven posztolt a Mire figyeljen összeköltözéskor a nő, s mire a férfi? című felhívásunknál,  elárulta: A kapcsolatok egyik nagy hibája a passzivitás, az elkényelmesedés, illetve a hiányos kommunikáció, vagy éppen a megnémulás, a másik úgyis tudja hozzáállás. Pedig egy okos nőnek tudnia kell: a férfiak nagy része aligha érti a női nonverbális jeleket. Ha valami nem tetszik a nőnek, fogalmazza meg, mondja ki. És azt sem árt tudni: a férfi nem mindig képes a fecsegésre. Van úgy, hogy csak mellette kell lenni, támogató csendességben... 

Más olvasónk  Biegelbauer Pál gondolatait idézte a téma kapcsán: "Egy kapcsolatban, aki a dominanciára törekszik, azaz felül akar kerekedni a másikon, irányítani akarja őt, az a saját gyengeségéről, mélyen rejlő önbizalomhiányáról tesz tanúságot. Aki valóban erős, az nem törekszik irányításra, mert úgyis ő irányít, ami annyit jelent, hogy őrködik mindkettőjük szabadságán."

A párkapcsolatban nincs olyan, hogy megengedem a másiknak, hogy ezt és ezt tegye. Ahol engedélyt ad az egyik fél a másiknak, az nem párkapcsolat, nem önkéntes, mellérendelő viszony, hanem úr és szolga viszonya, amiben lehet élni, de nem érdemes.

Ebből is látszik, hogy nem ott kezdődnek az együttélés szabályai, vajon lehajtja-e a férfi a vécéülőkét vagy sem, középen nyomja-e meg a fogkrémes tubust vagy alul. Ahol a nő ilyen apróságokat kifogásol, ott más gondok vannak. Az igényeket szépen be kell csomagolni, a konfliktusokat pedig ki kell bontani...