Egy darab kultúra, egy csepp fiatalság

Helyszínünk Budapest, a József Attila színház. Parkolóhely keresés után, megtaláljuk a bejáratot, majd a kabátok letétele és a jegyek ellenőrzése után elfoglaljuk helyünket a nézőtéren. Az óra hetet üt, ami azt jelenti, hogy kezdődik a várva várt előadás. A Macskafogó történetét láthatjuk, olyan neves színészekkel a főszerepben mint Makranczi Zalán, Szerednyey Béla, Feke Pál és Puskás Peti. Gondolom ez a cím nem ismeretlen az olvasók számára, hiszen sokuk gyermekkorát jelenthette. A képregény alaptörténetét követjük végig, jókat kacarászva, hiszen egy-egy jelenetben az éppen játszó színészre és neki életére nagyon is passzoló utalásokat, vicceket fedezünk fel. Olykor pedig a nem várt cselekmény hatására izgatottan ülünk.

Észre sem vesszük, mégis elröppen egy óra, amikor hevesen tapsolunk a tizenöt perces szünet előtt, ezzel dicsérve a szereplőket. Az emberek tömegei elindulnak a terem kijárata felé, ki a büfét, ki pedig a mosdót veszi célba. Ismét helyünkön ülünk, a lámpák lekapcsolódnak, függöny elhúzódik, egér és macska jelmezbe öltözött alakok lépnek vissza a színpadra. Még több akciót, meredek helyzetet, boldog pillanatot és ünneplő jelenetet láthatunk a második felvonásban az elsőhöz képest. Hiszen mint jól tudjuk a történet végét, béke születik egér és macska között. Több percen át tartó tapssal köszönjük meg minden résztvevőnek, a forgatókönyvet író Szente Vajknak (aki jelen van a helyszínen) és minden háttérben dolgozó munkásnak, hogy színpadra állították ezt a darabot. A végén pedig mindenki egy kedves emlékkel, újonnan szerzett élménnyel tér haza.

Mint kisgyerekek, akik csak most ismerték meg a magyar kultúra egy kisebb részét vagy akár, mint felnőttek, akik boldogan tekintettek vissza fiatalkorukra.