A Dornbirn elleni vereség ellenére is maradt még esély

Minden kiszámítható és kiszámíthatatlan azt illetően, hogy az alsó házból melyik két együttes vívja ki a rájátszást lehetőségét jelentő két hely  egyikét. A csütörtöki vendégnek matematikai esélye volt erre – persze nagy bravúr esetén még lehetett lehetőségük – míg a házigazda Sapa Fehérvár AV19 legénysége valós esélyt mondhatott a magáénak. Aminek megvalósításához csütörtökön muszáj volt nyerni, és a többi eredménynek is jól kellett alakulnia. De ahogy Tokaji Viktor fogalmazott Jégvarázs kiadványunkban, itt már minden egyes csata play-off mérkőzéssel ér fel, így a sikerhez a szükségesnél is többet kellett tenni.

Magosi nem tudott játszani, a Znojmo ellen összecsapáson akkora elefánt puszival kínálták meg, hogy azt a meccset le tudta játszani, de a DEC ellenit már nem. Így Novak ment a helyére az első sorba, a helyén pedig a fiatal Németh játszott, és Hajóssal együtt alkottak Metcalfe-al támadósort. Az ellenfél "karcsú" negyedik sorral jött, mindössze ketten alkották ezt a szakaszt.

A szurkolók a kezdés előtt bemutatták betűkből kirakott üzenetüket: "Veletek vagyunk, győzni akarunk!" Persze, hogy a játékosok is együtt voltak a szurkolóikkal, győzni akartak, csak... Az első 20 percben lendületesek voltak, csak mindig volt valami apró hiba, ami miatt nem tudtak a kapuba találni. Vagy egy pontatlan passz, vagy rossz ütemben történő érkezés, vagy egy rossz lövés jelentette a hibát. Nem voltak ezek nagy dolgok, de ahhoz éppen elegendőek, hogy eredménytelenül tegye mindenki a dolgát.

Csúszott-mászott a Volán a Dornbirn ellen, de a kapuból csak Munrónak kellett a pakkot kikotornia (Fotó: Koppán Viktor)

Nagy elszántsággal, lendülettel kezdett a Sapa mindegyik sora, megdolgoztatták az osztrák kapust. Igaz, a vendégek sem voltak veszélytelenek, bár jóval ritkábban jutottak el a hazai kapuig, de mikor megtették figyelni kellett rájuk. Jó volt a meccs. A rossz, hogy a Sapa nem szerzett gólt, a jó az, hogy az ellenfél sem, mert bizony volt két olyan védelmi hiba, amiből betalálhatott volna a DEC, de Munro a helyén volt. Ekkor főleg Németh és Hajós bátor játéka volt figyelemre méltó.

Nem sokáig kellett várni az első találatra, 3 perc telt el, amikor rezgett a háló, de ez a gól sajna a rossz hír kategóriába volt sorolható, mert Keith ütötte a 24. perc elején, 0-1. Teltek a percek és bizony hiányzott a lendület, elveszett a ritmus, a Dornbirner EC pedig okosan, kapkodás nélkül tette a dolgát. Szolidan szólt a lelátóról a biztatás: ébresztő. Aztán persze a közönség jelezte: tartják amit a kezdet előtt megmutattak, azaz a csapattal voltak. Vas Márton hibázott nagy helyzetben, de legalább már helyzetig eljutott a gárda. De ennyi volt, sőt, Munrónak kellett nagyot védenie ahhoz, hogy ne nőjön a különbség.

A 45. percben tömeges verekedés szította a jégen a kedélyeket, aztán érthetetlen kiállításokkal kettős emberhátrányba került a Sapa, majd még ezután 3 percig kellett az egy emberes hátrányt kivédekezniük. Pedig addig jól tették a dolgukat  a síp mesterei. Parázs hangulatban zajlott a csata, az utolsó percben lejött Munro, helyzetek voltak gól nem. Már 120 perce... A csapat küzdött, harcolt, ezért megérdemelte a tapsot.

A többi eredmény: Innsbruck-Ljubljana 4-3, Znojmo-Salzburg 3-2. Még él a remény...

Sapa Fehérvár AV19-Dornbirner EC 0-1 (0-0, 0-1, 0-0)
Székesfehérvár, 2643 néző, vezette: Erd, Trilar, Hofer, Rakovic.
Sapa: MUNRO – Orbán, Sille, Novak, Bailey, Mihály -  Durco, Pratt, Benk, Sikorvócin, Banham – Hetényi, Horváth, Kovács, Vas M., Sofron – Tokaji, Pozsgai, Hajós, Metcalfe, Németh, vezetőedző: Jan Neliba.
Dornbirner EC: Desrochers – D’Aversa, Tuma, Aquino (1), Kozek, KEITH 1– Magnan-Grenier, Slivnik, MacMillan HENRICH, Mitchell – Aarsson (1), Fussenger, Petrik, Feitchner, Hauszle – Wilfan, Putnik, vezetőedző: Dave MacQueen.

Kiállítások: 16 illetve 16 perc.