Bakó Botond, az FKC edzője

– Marasztalták a csabaiak, mégis az FKC ajánlatát fogadta el. Mi motiválta?

– Lejárt a szerződésem, az Előre vezetői szerették volna, ha folytatom a munkát, korrekt ajánlatot tettek, ám rövid gondolkodás után úgy döntöttem, nem maradok, az FKC kispadját választom. Az elnök, Balássi Imre ugyanis olyan tervet és jövőképet vázolt fel, ami illik az elképzeléseimbe, olyan élcsapatot akarnak, amely nem csak itthon, hanem a nemzetközi kupában is a négy közé kerül, sőt, döntőt vív és lehetőség szerint meg is nyeri azt.

– A bajnokságban többször találkozott a fehérváriakkal, így már tudja, mire számíthat új állomáshelyén.

– Igen, ismerem a játékosokat, a képességeiket. Nem csak csabai, hanem debreceni edzőként is vezettem a csapatomat a fehérváriak ellen.

– A legutóbbi szezonzáró, a Fejérben vívott derbi érdekes volt. Sokáig vezettek, ha nyer a Békéscsaba, megszerzi az 5. helyet, ami szerencsés esetben nemzetközi szereplést érhet. Tehát a diadallal tulajdonképpen saját magával szúrt volna ki.

– Ez igaz, ám ezen a meccs közben nem gondolkoztam. Nyerni jöttünk, minden idegszálammal a győzelemre törtem. Úgy gondolom, sikeres volt a Békéscsabán töltött időszakom, ha nem így lenne, aligha marasztaltak volna. A csabai munkavállalás tartogatott újdonságot, hiszen korábban minden csapatomnál én kezdtem a nyári felkészülést, ezúttal félévkor kapcsolódtam be, a cél a bennmaradás volt. Öt győzelemmel kezdtünk, a kiesés a későbbiekben fel sem merült, a 11. helyről léptünk feljebb, a nyugodt, 9. pozícióban zártuk a pontvadászatot. Idén ennél is előbbre léptünk, a 6. helyre futottunk be.

– Minden idők legfiatalabb élvonalbeli edzőjeként vonult a köztudatba. Mit tart legnagyobb sikerének?

– Valóban fiatalon, 22 évesen kezdtem az edzősködést az orosházi utánpótlásban. Játékosként kerültem a városba Székelyudvarhelyről, ahonnan Ilyés Ferenc is származik, anno együtt kézilabdáztunk. Aztán hívott a Békés, amely csak adminisztratív úton maradt az élvonalban: az első évben a 6., a másodikban az 5. helyen zártunk. Indultunk volna az EHF-kupában, de kiderült, a klub nagy bajban van, visszalép a hazai élvonalból is. Debrecenbe szerződtem, a hölgyekhez, ahol másfél évet töltöttem. Az első idényben a Győr és a Fradi mögött bronzot szereztünk a bajnokságban, a Magyar Kupában ezüstöt. A következő idényben a második helyen álltunk félévkor, ám elköszöntek tőlem, különösebben nem indokolták a döntést.

– Következett egy férficsapat, a Csurgó.

– Három évet írtam alá, de nem töltöttem ki. Az első évben a 6. helyen zártunk, a másodikban a rájátszásba a 3. helyen jutottunk be, ám a bronzcsatát elveszítettük a Balatonfüred ellen. Ezt csalódásként élték meg a vezetők, nem bocsátották meg. A következő szezont még elkezdtem, ám a második fordulóban, hét sérülttel kikaptunk az újonc Váctól, s nekem megköszönték a tevékenységet. Aztán következett Csaba.

Hajduch Csenge (balra) után Bakó Botond (középen) is a fehérvári csapatnál folytatja a munkát

– Mikor kezd az FKC-nál?

– Június végén költözöm a családommal, a nejemmel és két kislányommal.

– Azt mondják, rendkívül konok edző.

– Korábban így volt, ám ahogy múlnak az évek, egyre rutinosabb vagyok. Azokat a kompromisszumokat megkötöm, amelyek ahhoz szükségesek, hogy sikeres legyek a csapatommal.