Ha kopnak a '' finom érzékek... ''

Fésűs Irén székesfehérváriként ismerkedett meg a sportággal, az Alba Volán SC-vel bronzérmet szerzett, az Újpesti Dózsával bajnoki ezüst és kupaarany birtokosa, az Eger röplabdázóival magyar bajnok lett.

- Tizenkét évesen kezdtem el röplabdázni, 16 éves voltam, amikor az Alba Volánnál szélnek eresztették a játékosokat, olyanokat is, akik válogatottak voltak. Így mi lettünk az ország legfiatalabb, 18 átlagéletkorú csapata, de azzal a lendülettel mindjárt ki is estünk. Az egy év második vonal nekem jót tett, mert akkor figyelt rám a Testnevelési Egyetem, és mondták, ha hozzájuk megyek játszani, felvesznek az egyetemre. Ez volt az ugródeszka, onnan lettem ifi, majd felnőtt válogatott. Hazajöttem, innen Egerbe mentem, mert menni kellett anyagi problémák miatt, a bronzérmes csapatból szabadon távozhattunk. Ott a csúcsra jutottam, bajnoki aranyérmet nyertünk. De korábban a TE után, szülést követően játszottam az Ú. Dózsában, kupát nyertünk, a bajnokságban ezüstöt, így elmondhatom, mindenfajta színű érmem van az első vonalból. De örök emlék marad az is, amikor Párizsban az Eb-n negyedik lett a válogatottunk - mondta egy szuszra.

Bajnok, kupagyőztes, magyar válogatott, jó edző, és pedagógus lett
Fotó: Koppán Viktor

A játékos pályafutása után nehéz volt a döntés, hogy mit tegyen a civil életben?

- Nem volt nehéz, mert szinte sohasem hagytam abba, 48 évesen még aktívan játszottam... Egerből 1990-ben hazajöttem, mivel a nagy fiam iskolás lett, és nem akartam magammal hurcolni. Abbahagytam hát a profi játékot, hiszen Ausztriában is röplabdáztam. De a játék megmaradt, edzősködtem, meg tanítottam a Vörösmarty iskolában 21 évig. Tulajdonképpen a röplabda miatt kezdtem tanítani, mert Sárvári Laci és Gulyás Tóni kitalálták, hogy röpis sulit csinálnak. Így kerültem oda, később megszerettem a pedagógus létet is, és már nagyon jól érzem magam ebben a szerepkörben. Sőt, edzőként is fontos, hogy pedagógus legyek.

Megemlítettem, ha korábban kicsit diplomatikusabb, sokkal többre vihette volna...

- Most már tudom! Ahogy öregszem, kopnak a finom érzékeim , így több ajtó megnyílik előttem. De ha nem olyan vagyok amilyen, középszerré váltam volna, kiemelkedő eredmény nélkül, mert aranyosként, kedvesként félretesznek. Ha újra kezdeném, mindent úgy csinálnék, ahogy eddig tettem, mert nem bánok semmit sem...