A póló nagykövete, Kiss Gergely járja országot

Nem kellett sok idő, hogy rengeteg gyerek körbevegye Kiss Gergelyt, aki ugyan még aktív élvonalbeli játékos, de már élő legenda is. A kiváló balkezes klasszisnak mindenkihez volt egy jó szava és ugyanolyan mosollyal fogadta a huszadik közös fotót kérő gyereket, mint az elsőt. Kiss Gergely lapunknak is szívesen nyilatkozott.

– Úgy láttam a gyerekek szemében, nem csak a termete miatt néznek fel önre. Milyen érzés ennyi fiatal pólós között lenni?

– Nagyon örülök annak, hogy Székesfehérváron hatalmas iramban növekszik az igazolt vízilabdázók száma. A Sulipóló beindulása nagy segítség ebben. A szülők tudják, hogy a póló egy kiváló, egészséges sportág. Mivel csapat sportág, az összetartozás fontosságát is erősíti és az elmét is táplálja. A gyerek ennek köszönhetően megtanul társaságban, csoportban, csapatban élni. Nagyon örülök annak, hogy más városokban is dinamikus a fejlődést, ez a jövő szempontjából különösen biztató. Székesfehérvár az egyik legfontosabb magyar város tranzit jellege, gazdasági ereje miatt, sok sportág sikeres itt. Ilyen 50 méteres medencével, jó körülményekkel a vízilabdára is szükség van.

Kiss Gergelyt szinte azonnal körbevették a fehérvári gyerekek, amint belépett az uszodába. Fotó: Molnár Artúr

– Büszkén vállalja a „vízilabda nagykövete" posztot? Úgy tudom, sok helyre hívják, szívesen tesz eleget a felkéréseknek.

– Való igaz, sok helyen megfordulok, nem csak itthon, külföldön is. Az elmúlt években jártam Írországban, Máltán, Amerikában és Sri Lankában is. Itthon sok iskolát meglátogattam, ide is szívesen jöttem. Ilyenkor sok mindenről beszélgetünk, nagy világversenyekről, győzelmekről, de nekem fontos, hogy arról is meséljek, miért kell sportolni, egészségesen élni. Saját erőmhöz mérten a lehető legnagyobb mértékben szeretnék résztvenni a sport, a sportág népszerűsítésében. Szeretek a gyerekek között lenni.

– Milyennek látja a feltörekvő generációt?

– Szerencsére többnyire sikeresek voltunk ebben a sportágban a történelem során, most is van ifi világbajnok együttesünk. A felnőtt válogatott négy döntőt játszott tavaly, vagyis ott van a legjobbak között. Jók az eredmények, de a legfontosabb, hogy egy bázis kialakuljon, amire lehet építkezni. A mi generációnknak az volt a hibája, hogy volt egy elit, amely mögött nem voltak meg az alapok, a piramis legalsó, mégis legszélesebb bázisa. Más országokban 5-6 osztály létezett a bajnokságokban, nálunk három. Kevés volt a gyerek, ebben már változás van, a megnövekedett létszámhoz viszont uszodák kellenek. Erős utánpótlásra van szükség, nagyon figyelni kell arra, hogy a mai gyerekek sokm minden mással el tudják tölteni az idejüket, mint régen, ezért más módszerekkel kell kialakítani a kötődést a pólóhoz.

– A Honvédban még játszik, testközelből látja az ifjakat. Milyen segítséget tud nyújtani nekik?

– Igyekszem sokat a kicsik között lenni, versenyeken, díjátadásokon. A felnőtteknél pedig már kőkemény szakmai munka zajlik, alkalomadtán én is tartok edzéseket a fiataloknak, egyénileg is sokat beszélgetek a tehetségekkel.

A Sulipóló keretein belül 150 gyermek ugrott a medencébe. Fotó: Molnár Artúr

– Mennyire nosztalgikus alkat? Szívesen felidézi a nagy diadalokat?

– Több mint két éve nem vagyok válogatott, felszabadultak energiáim, de ezt tudják mások is, rengeteg helyre hívnak élménybeszámolóra. A közvélemény, illetve a gyerekek nem hagyják, hogy elfelejtsem a sikereket. Természetesen én is szeretek visszaemlékezni életem legszebb momentumaira, szerencsére sok ilyen van, akár a családi életemről, akár a sporpályafutásomról van szó. Büszke és boldog embernek érzem magam.

– Érintőlegesen beszélt már a jelenlegi magyar válogatottról? Mi a véleménye Benedek Tibor legénységéről.

– Ahogy mondtam, fantasztikus eredményeket érnek el. A négy döntőben ezüstérmesek lettek, persze, jó lett volna egy-két arany, de nem legyünk elégedetlenek. Azt szeretném, ha lenne idén egy jó évünk, jó világbajnoki szerepléssel, és világliga-döntővel. Jövőre természetesen a legfontosabb esemény a riói olimpia, tíz, húsz, negyven év múlva úgyis arra emlékeznek majd az emberek, hogy Benedek Tibi csapata mit ért el az ötkarikás játékokon. Nagyon szurkolok nekik.

– Nem szeretik a rutinos sportolók ezt a kérdést, most mégis felteszem: meddig marad még aktív pólós?

– A jelenlegi szezon május végéig tart, de úgy érzem, a következőbe is belevágok. Szeretek játszani.

– Jól sejtem, hogy utána is marad a sportágban? Edző lesz, sportvezető.

– Mindenképpen a sport közelében maradnék, társtulajdonosként van egy rendezvényszervező cégem is. Ezzel is sokat dolgozunk, több hazai sportág kiemelkedő rendezvényeit rendezzük. Mindemellett Nagy Viktor és Decker Ádám világbajnok barátommal elindítottunk egy kis úszó-, illetve pólóegyesületet is, ennek vagyok az elnöke. Egyelőre tényleg picik vagyunk, de szeretnénk nőni, fejlődni, és sok tehetséget adni a magyar sportnak.