Komisz, és a véletlenek

Komlódy Zsoltot, vagy ahogy mindenki ismeri, Komiszt először a gyermekkoráról faggattam. Arról, hogy rossz gyerek volt, vagy csak eleven? Elmondta, hogy eleven is volt, meg rossz is, bár egy edző kollégája szerint ez nem baj, mert szép öregasszony és jó gyerek nincs. Komisznak nem volt komisz, ezt a nevet Antalovits Tamás adta neki, a Komlódy névből eredeztetve. Szerette a csínyeket, de megátalkodott kölyök soha nem volt, igaz, az idő mindent megszépít... Ami pedig a sportot illeti:

– Rögtön öttusával kezdtem, mert apám Kulcsár Tóni főnöke volt a cégnél, amikor még Tóni nem edzősködött főállásban. Később kiderült, hogy van egy fiú is a családban, Tóni hívott, ott ragadtam. Nem utáltam soha, hogy hajnalban menni kellett az uszodába, este meg még futottunk, vagy vívtunk. Szerettem, sőt, a véletlennek köszönhetően lettem edző is. Amikor érettségi után éppen munkát kerestem, megint bejött a képbe Kulcsár Tóni, megkérdezte, nem akarok edző lenni? Elképedtem, belevágtam, elvégeztem a hozzá való iskolát, ha megérem, jövőre leszek 30 éve e pályán. Öttusázóként nem voltak kiemelkedő eredményeim, 16 évesen sérülés miatt abba kellett hagynom. Edzőként háromszor voltam az év utánpótlás edzője, sikeres tanítványom volt Vörös Zsuzsa, Horváth Viktor, Máthé Vivien, az utánpótlás korúak közül Gárdonyi Gábor, Molnár Emőke, de az ifjak között olyan sok kiemelkedő versenyzőm volt, hogy nem is tudom őket felsorolni. De hozzáteszem, nálunk a siker az igazi csapatmunka volt.

Komlódy Zsolt – amikor Vörös Zsuzsa olimpiát nyert 2004-ben – mesteredző lett. Majd az Alba Volán SC öttusázóinak a vezetőedzőjeként is dolgozhatott. Aztán egyszercsak csapat nélkül maradt. Mennyire viselte ez meg a lelkét?

– Ó, az nagyon! Sőt, nagyon nagyon! Olyan volt ez, mint amikor valaki a legnagyobb szerelmében csalódik, és összedől körötte minden. Nekem a Volán volt az otthonom, odajártam haza. A barátok segítségével sikerült talpra állnom, és most az Alba Öttusa SE edzőjeként ténykedem, nagyon büszke vagyok a csapatomra, az eredményeinkre. Újra főállású edzőként dolgozom, volt három évem, amikor az edzői munka mellett gyógytornászként éltem a kórházban, érdekes szakasza volt az életemnek. Utólag nem bánom ezt a vargabetűt, bár akkor rossz volt.

Maradt témaként még a család. Hogy viseli el a felesége az ő Komisz emberét?

– Keveset vagyok otthon, így egészen jól... Ő is edző, Bencze Andrea, és az utánpótlás korosztállyal dolgozik. A lányunk is öttusázik – nem volt más választása... – még kéttusázóként versenyez, de már az edzéseken gyakorolja a vívást, a lövészetet. Az első házasságomból van egy fiam, ő civil. Lili 12 éves, sokkal komolyabban veszi a sportot, a tanulást, az életet, mint én. Szerencsére mindennap azt tehetem amit szeretek, tudom, az edzőt nem kell szeretni, az eredmény minősít minket, a tanítványokkal. Nem a panaszkodhatok...