A sapporói diadal emlékei - A csehek szenior csapatát fogadta a 2008-as magyar válogatott

„Palkó, már el sem bírod a szereléses táskát" – jegyezte meg a felnőtt válogatott edzését éppen befejező Kóger Dániel és Nagy Gergely, amikor a Tüskecsarnokban találkoztak a pályafutását 2012-ben befejező Palkovics Krisztiánnal. „Azért van itt még erő..." – közölte mosolyogva az egykori gólkirály, aki jó ideje nem húzott korcsolyát.

Most viszont örömmel tette, ugyanis a hét évvel ezelőtt, a világ elitjébe jutó nemzeti együttes tagjai fogadták a csehek öregfiúk válogatottját a fővárosban. Különböző okok miatt alig néhányan nem jöttek el az akkori együttesből. A kezdés előtt pörögtek sapporói, győztes találkozók képei a nagy kivetítőn, majd a műsorvezető közölte, mivel gáláról van szó, senki ne várjon zajos ütközéseket, kemény belemenéseket, lévén gála következik, tezenöt perces harmadokkal. A vendégeknél akadtak olimpiai bronzérmesek és világbajnokok, de a több, mint kétezer ember érthetően nem a cseh legendákra, hanem a mieinkre volt kíváncsi. Elsőként Kovács Csaba korcsolyázott a jégre, majd Horváth András, Jánosi Csaba – ő amolyan kakukktojásként, ugyanis Sapporóban nem lépett jégre, egy évvel később, Svájcban viszont már igen –, Tokaji Viktor, Benk András, Gröschl Tamás, Majoross Gergely, Roger Holéczy, Fekete Dániel, Palkovics Krisztián, Kangyal Balázs, Sille Tamás, Peterdi Imre, Hetényi Zoltán, Szuper Levente, végül az edzők, Énekes Lajos, Diego Scandella, és a kapitány, Pat Cortina.

A jelenlegi Volánban három, sapporói hős szerepel, Benk András, Kovács Csaba, Hetényi Zoltán. Fotó: Horog László

Egyperces gyászszünet következett. A sapporói gárda egyik legjobbjára, a Fehérvár ikonjára, ifj. Ocskay Gáborra emlékeztek, aki 2009. márciusában, tragikus hirtelenséggel elhunyt. A világ legjobbjai közé jutásban kulcsszerepet vállalt, de az A-csoportban már nem léphetett pályára. Válogatott meze a magyar és a cseh zászló között foglalt helyet a csarnok mennyezetére függesztve, ő pedig fentről figyelte a társakat.

A korongot a hónapok óta sérüléssel bajlódó Ladányi Balázs mintaszerűen dobta be, másfél perc sem telt el, már négy gólt állt az eredményjelzőn, Zelenka és Turek villámgyors góljára Kovács és Horváth válaszolt, 2-2. Zemlicka találatára Fekete adott gyors választ (3-3), Zelenka sikeres lövését követően a túloldalon Gröschl bombázott a léc alá, 4-4. Bőven volt munkája Szuper kapusnak, majd az őt váltó Hetényinek is. „A vendégek idősebbek, de nagyon jól játszanak. Látszik, hogy hetente többször együtt gyakorolnak, gyakran vállalnak gálameccseket." A záró játékrészben Peterek és Peterdi talált be (5-5), majd következtek a büntetők. Palkovics és Kovács beköszönt, a túloldalon viszont csak Zemlicka, így a mieink nyerték a találkozót. A csehek legjobbja Bedrich Scerban lett, nálunk pedig Kangyal Balázs.

Az akkori szövetségi kapitány, Pat Cortina megölelte a jégre érkező játékosait, majd segítőjéhez, Énekes Lajoshoz fordult. „Remek srácok. Kiváló csapatot alkottak."

– Jó volt találkozni újra a régi társakkal. Mivel hozzám hasonlóan nálunk többen még aktívak, ezért tisztelettudóan kellett játszanunk – jegyezte meg Kovács Csaba, aki a sapporói fiúk közül Hetényi Zoltán és Benk András társaságában ma is a Volánt erősíti.

Persze, nincsenek egyedül, a klub kötelékében dolgozik a Japánban játékosként, illetve a stábban, különböző beosztásokban ténykedő Sille Tamás, Énekes Lajos, Palkovics Krisztián, Majzik Ernő, Bagonya Imre és Kéri Rudolf.