Alföldi szakvezető Fehérvárról

Tizenkét évesen kezdett kosárlabdázni, miután édesanyja, Tordas Csilla is az Építőkben sportolt, nyilvánvaló volt, hogy hosszúra nőtt fia is a palánkok világában igyekszik majd boldogulni. Forray Gábor - illetve, ahogy a sportágban ismerik, Fofó - a KTE-Duna Aszfalt vezetőedzőjeként vívott az elmúlt napokban negyeddöntőt Fehérváron. Bejött a papírforma, nyert az Alba Fehérvár Puebla Plus, amely készülhet a jövő szerdán kezdődő negyeddöntőre.

- A kiesés után azt mondta, nagyon büszke a csapatára.

- Ezt így is gondolom, az Alba a legjobb együttes ma Magyarországon, a jobb csapat nyert, és harcolhat tovább a bajnoki címért. Úgy érzem, ahonnan december közepén elindultunk, a maximumot sikerült kihoznunk ebből a szezonból. Köszönöm a klubomnak, a játékosaimnak, hogy segítették a munkámat.

- Az első két negyeddöntőn megszorongatták az Albát, győzelmi esélyeik voltak, a végjátékban mintha megijedtek volna a lehetőségtől.

- A harmadik mérkőzésre elfáradtunk, rossz döntéseket hoztunk, ez okozta, hogy simán kikaptunk.

- A szezon kezdetén gondolta, hogy ilyen messzire jutnak?

- Tavaly nyáron azt a célt fogalmaztuk meg, hogy az alapszakasz zárásakor legyünk a tízben, onnan pedig próbáljunk bejutni a nyolcba. Győzelemmel kezdtünk októberben, majd négy vereség jött, aminek megvolt az oka. Egyik legjobbunkat, Ivosevet elvitték a streetball vb-re, amit én nem támogattam, de megakadályozni sem tudtam, valamint irányítónk, Pongó Martin arcüregbénulással küzdött, nem játszhatott. Aztán mindketten visszatértek, valamint leigazoltuk Dukanovicot, vele jóval erősebbek lettünk. Elkezdtünk nyerni, ötször győztünk zsinórban, elindultunk felfelé. A folytatásban kiegyensúlyozottan szerepeltünk, két fordulóval az alapszakasz vége előtt bekerültünk a 10-be, onnan pedig a nyolcba. Komoly menetelést hajtottunk végre, 16-ból 13-szor győztünk. Nekünk minden meccs élet-halál küzdelem volt. Sopronban kellett nyernünk a playoffhoz, 71-68-ra győztünk, ezzel kerültünk a rájátszásba.

- Két éve, Jászberényben mutatkozott be vezetőedzőként, a karácsonyt már nem ott töltötte, gyorsan menesztették. Nem félt, hogy ez Kecskeméten is bekövetkezhet?

- Amikor kisebb hullámvölgyben voltunk, a vezetők közölték, nem kapkodnak, bíznak bennem. Köszönöm nekik, hogy hittek bennem, úgy gondolom, meg is háláltam a bizalmat. Jászberényben tíz meccs után állítottak fel, egy győzelemmel rendelkeztünk. Voltak szoros meccseink, általában jól tartottuk magunkat, de a végére elfogytunk. Tanulságos pár hónapot töltöttem ott, aztán szaktanácsadónak visszatértem a KTE-hez, a nyártól pedig átvettem a csapat irányítását. Nyolc éve dolgozom a klubnál, előzőleg Fehérváron tevékenykedtem az utánpótlásban. Nekem a Gáz utcai csarnok az otthonom, édesanyám, Tordas Csilla is az Építőkben játszott, természetes volt, hogy én is ezt választom. Sőt, még a régi, betonos pályán, a Kossuth utcai létesítményben is pattogtattam az udvaron. A hetvenes években szurkoltam a klub női és férfi csapatának. Aztán tíz éven át szerepeltem az Alba utánpótlásában.

- Élvonalbeli játékos a város másik egyletében, a Fehérvár KC-ban lett, a legmagasabb osztályban egy szezont töltött.

- Irányító voltam, mindig mondom is, ezért van ennyi eszem ehhez a játékhoz edzőként... Nem volt kimagaslóan jó szezon, minden meccset elvesztettünk. Eggyel lejjebb, a B-ben már jobban ment, hosszú éveket húztam le a Fehérvár KC-ban játékosként, aztán középfokú edzői, majd szakedzői papírt szereztem 2007-ben. Dirigáltam az U20-as csapatot, valamint másod-edző lettem az NB I/B-s felnőtteknél, Tajti Zoltán mellett. Hívtak Kecskemétre, Meszlényi Róbert mellett dolgoztam az A-csoportban másfél évet, közben vezetőedzőként irányítottam a klub NB I/B-s együttesét. Dolgoztam több utánpótlás-korosztállyal, öt bajnoki címet szereztünk, több ezüstöt és bronzot. Amikor Meszlényit menesztették, nyolc meccsen dirigáltam a felnőtteket, nem jutottunk a rájátszásba, a 9. helyen zártunk. Később Zsoldos András segítője voltam, előfordult, hogy én fejeztem be a szezont. Nyolc éve érkezett a klubhoz Stojan Ivkovic, akivel évek óta a válogatottban is dolgozom, harmonikus a munkakapcsolatunk.

- Amikor pár napja kiestek Fehérváron, azt mondta, innentől drukkol az Albának és a Vidinek, legyen két aranyérmese szülővárosának.

- Szerelmese vagyok a Videotonnak is. Ha tudok, minden derbin ott vagyok, Kecskemét Budapesthez közelebb van, ha nem vívunk bajnokit, a fővárosban mindig megnézem a piros-kékeket, de jövök a Pancho Arénába is. 1982-ben voltam először meccsen a Sóstói Stadionban apámmal. Az UEFA-kupadöntős csapat tagjaira hősökként tekintek.