Májer Krisztina: Futball után következett a kézilabda

Édesanyja a Köfém SC női együttesében töltött másfél évtizedet, édesapja elismert labdarúgónak számított a megyében, több klubban is szerepelt az NB III-ban. Testvére is kézilabdázik, az Alba Regia együttesében, szélsőként és irányítóként is bevethető.

A Májer famíliában Krisztina, azaz Kiki jutott a legmesszebbre. Tizenhat évesen mutatkozott be az élvonalban. A közelmúltban hosszabbította meg szerződését, két évvel.

- Az természetes volt, hogy sportolok, apu focizott, anyu kézilabdázott. Nem erőltettek rám semmit, először focizni kezdtem, a szüleim azt mondják, előbb fociztam, mint jártam. Apu javasolta, ne a futball irányába induljak el, a női foci kevésbé népszerű, mint a kézilabda, jóval kisebbek a lehetőségek. Akkoriban pedig főleg azok voltak. Öt-éves voltam, amikor először edzésre jelentkeztem a Verseci úti csarnokban, amely az-óta is az otthonom. A tesóm játszott Vácon, az utánpótlásban, most tért vissza Fehérvárra, a következő idényben az NB II-ben szereplő Alba Regiában pattogtat majd.

A fiatal jobbszélső, Májer Krisztina Székesfehérváron született és itt is kezdte kézilabdás pályafutását, Fotó: Koppán Viktor

- Ön balkezes, ami kimondottan előny.

- A nevelőedzőm Kocsis Ilona volt, ő javasolta, hogy a bal kezemet használjam inkább. Mindent ballal csinálok, de a labdát meg tudtam fogni jobbal is és gond nélkül a kapuba tudtam juttatni. A tréner jó érzékkel javasolta, inkább ezt fejlesszük, balkezes játékosként jobban fogok érvényesülni. Igaza is lett. Jobbszélsőként szerepelek, a 18 éves fiútestvérem balszélső, valamint irányító. Anyu beállós volt, másfél évtizedet töltött a Köfém SC-ben, döntően az NB I/B-ben, a kilencvenes évek elején jutottak fel az élvonalba. Egy évet még játszott, majd szakított az élsporttal. Anyu jobbkezes, apu ballábas - neki ez a fociban jelentett előnyt -, a jobb és a bal kezét is jól használja. Amikor ő kezdte az általános iskolát, az volt a módi, hogy a balkezes gyerekeket igyekeztek átnevelni, több-kevesebb sikerrel ez meg is valósult.

- Szülei ott vannak az Alba Fehérvár KC meccsein. Gondolom, büszkék a lányukra.

- Remélem. Ha idejük engedi, nem csak a hazai, az idegenbeli mérkőzéseken is ott ülnek a lelátón. Nem csak miattam és a csapat miatt, a sportot mindketten szeretik.

- Fiatalon jutott szóhoz az NB I-ben, ahogy több pályatársa is, de sokan lemorzsolódtak. Ön viszont évek óta biztos pont a csapatban.

- Tizenhat múltam, Konkoly Csaba volt a vezetőedző, amikor bizalmat kaptam. A Vác ellen játszottunk itthon, öt percre cserélt be, nagyon örültem, hogy szóhoz jutottam. Természetesen izgultam, gólt nem lőttem, a meccset három góllal megnyertük. Piskóta voltam, annak is örültem, hogy a kispadra leülhetek. Izgalmas időszak volt, előfordult, hogy három meccsem volt egy nap, játszottam az ifiben, a juniorban és a felnőttben, utóbbiban egy-két percet. Később egyre többször kaptam lehetőséget, majd jött a nyár, a szakvezető távozott, én pedig a nyári alapozást a juniorokkal kezdtem. Elkezdődött az új szezon, két hónap elteltével kerültem fel ismét a felnőtt keretbe, azóta ott vagyok. Pal Oldrup Jensen, Bakó Botond is számított rám, valamint élvezem most Deli Rita bizalmát is. A szezon végén hosszabbítottam két évet, jól érzem magam. Fontos, hogy minél többet pályán legyek.

- Az ősszel ezzel nem lesz gond, posztbeli riválisa, a brazil Nascimento térdszalag-szakadás után lábadozik.

- Úgy gondolom, hatvan percet nem leszek pályán, ezt egyetlen kézilabdázó sem bírná, nagyon felgyorsult az általunk űzött játék. A legfontosabb természetesen az, hogy a csapat hasznára legyek. A brazil Nascimento már nem fiatal, rutinos, elhivatott játékos, szorgalmasan edz. Úgy hallottam, ez lesz az utolsó idénye, nyilván szeretne szépen búcsúzni a kézilabdától.

Mayer Szabina (balra) és Májer Krisztina szeptemberben optimistán várta a Vistal Gdynia elleni, idegenbeli mérkőzést az EHF-kupában, Fotó: Horog László

- Legutóbb a hatodik helyen zártak. Ezúttal mire számít?

- Arra, hogy előrelépünk, olyan helyen zárunk a bajnokságban, hogy jövő ősszel a nemzetközi porondon szerepelhetünk. Ezt általában megvalósítjuk, legutóbb nem sikerült. A klubvezetés elvárása érthetően mindig az, hogy legyünk ott valamelyik kupában. Szeretem a nemzetközi meccseket, más a hangulatuk, sokat lehet tanulni a kupaküzdelmek során, komoly előrelépési lehetőséget jelentenek ezek a találkozók. Továbbá utazni is szeretek. Az idegenbeli, nemzetközi derbik további előnye az, hogy csapatépítésre is van lehetőség, hiszen pár napot együtt töltünk, új országban, környezetben.

- A honi pontvadászaton a Győr és az FTC mindig kiemelkedik, ez vélhetően nem lesz másként ezúttal sem.

- Tippelni nem szeretnék a végeredményre, két hete zajlik a felkészülés, az út elején járunk. A két gárda valóban a többiek előtt jár, az utánuk következők hasonló játékerőt képviselnek. Remélem, ott leszünk az élmezőnyben. Az NB I-es küzdelmek megint izgalmasan alakulnak, nagyon ki-egyensúlyozott a bajnokság.

- A junioroknál végig válogatott volt, ám a felnőtteknél nem kapott meghívót. Mit gondol, a felnőtteknél is felhúzhatja majd a címeres mezt?

- Mindenkinek ez a célja, aki sportolni kezd. A serdülőben és az ifiben nem voltam tagja korosztályos válogatottnak, ám a junioroknál három évet gyakorlatilag végigjátszottam Hajdu János együttesében. A 2011-es Eb-ről sajnos lemaradtam - a csapat ezüst-érmes lett - kulcscsonttörés miatt. A 2011-es, horvátországi vb-n ott voltam és sokat játszottam, az 5. helyen zártuk a tornát. Néha én kezdtem, máskor a fővárosi Lukács Viktória, a Fradi jobbszélsője.