Kend be kölnivel!

A pezsgőgyártók a szilveszteri csúcs mellett bátran alapozhatnak a májusi aranyesőben fürdőzőkre. A habzó ital a bajnokcsapatok kedvelt nedűje, ami ugye meccs után olyan, mint a mínusz öt – vagyis egyből hat… Továbbá kiválóan el lehet vele áztatni az ünneplésből azért valamit sejtő szakosztályvezetőt is.

Ezen a mámoros íven haladva tolakszik előre az az edzői útmutató, ami más frissítőkre hívta fel labdarúgói figyelmét a meccs előtti taktikai megbeszélésen. A nem mellesleg doktori címmel rendelkező tréner az öltözőben lévő hűtő­szekrény jelentőségét azzal hangsúlyozta, „kellőképpen meg van ez töltve ahhoz, hogy jó eredményt érjünk el”. Elképzelhető, hogy győzelem lett a vége, bár az emlék meglehetősen homályossá, közben a frigó tátongó ürességgé változott.

Tartalommal szerette volna megtölteni a játékot az az egyszeri szakvezető is, akinek többször a szemére vetették, hogy a csapatában nincs balszélső. A kézen fekvő válaszon nem sokat gondolkodó edző azonnal rávágta: „Te idióta, ilyen az egész országban sincs!”

Amikor hajdani legendák látogatnak ki a maiak meccsére, ritka, amikor ne az lenne a végkifejlet, hogy „mi azért mennyivel jobbak voltunk”.

Egy ilyen vizit során hangzott el a hazai tréner óhaja, aki megemlítette, hogy „egy jó Kovács de kellene ide”. Minden tudása birtokában „Kokó” sem volt rest a frappáns felelettel, mondván, „ide egy rossz is elég lenne”.

A hibákat így vagy úgy dobó játékosokra azonnal „harapó” másik mester nem hagyta ki az alkalmat, amikor futballistája az eligazítás közben mély áhítattal, nagy merengés közepette szinte itta az edző szavait. „Mi van, Béla, magának fáj a szeme?” – harsant a szaki. A miért firtatására a „mert a szájával néz…” folytatás következett a mágustól.

A focista kontra edző kapcsolat sokszínűségét ábrázolandó további párbeszéd során a sérüléséből visszatérő labdarúgót az ártatlannak tűnő „hogy van a lábad, Jóska?” kérdéssel lepte meg a szakma jeles képviselője. Józsefünk „már jobban, de még nem érzem a labdát” feleletére a leütés nem túlságosan magasból érkezett: „Akkor kend be kölnivel!”

Illat után íz. Az erőteljesen másnapos center rendre a sörre bízta a lehetetlennek tűnő vállalkozásként bedobott gyors rehabilitációt. Amikor a meccs előtti második „habos oldalt” is a maga javára fordította, mindössze ennyit közölt: „Ezzel felhoztam magam nullára.”

Lássuk ezek fényében az aranyesőt!