Jönnek a hölgyek

Stéphanie Frappart beírta magát a futball történetébe. Ő volt az első hölgy, aki komoly presztízsért zajló férfimérkőzést vezetett, másfél hete, a Szuperkupa döntőjében fújta a sípot a Liverpool–Chelsea meccsen. Ezzel az UEFA áttört egy gátat, ám ez csupán szimbolikus gesztus volt. A Szuperkupa rangos trófea, de nem a legrangosabb, tulajdonképpen csupán a nemzetközi idény felvezetése, jelentőségében a közelébe sem ér, mondjuk, egy Bajnokok Ligája-negyeddöntőnek, így egyelőre nem is várható, hogy Frappart kisasszony vagy bármelyik hölgytársa felbukkanna a pályán játékvezetőként a BL tavaszi szakaszában, de talán még az ősziben sem.

Mindenesetre az UEFA jelezte, számára tényleg roppant fontos a női futball tekintélyének emelése. Arra, hogy ez mit váltott ki a kommentelők tömegeiben, nem érdemes sok szót vesztegetni, klasszikus mondással élve bizonyos szint felett ne menjünk bizonyos szint alá. Lehet bárkinek bármilyen véleménye, az idő a futballban a hölgyeknek is dolgozik, a női világbajnokság például egyre népszerűbb, és a sportágban is egyre több nő harcol ki magának főszerepet a pályán és azon kívül is. Itt a legfrissebb példa: az amerikai hivatásos labdarúgó liga, a Major League Soccer a napokban jelentette be, hogy 2022-től 28. tagként a St. Louis csapatával bővül a mezőny, és a csapat mögött egy olyan gazdasági társaság áll, amelynek tulajdonosi körében többségben vannak a hölgyek. Igaz, ők nem lépnek pályára, de meghatározó szavuk lesz, mint ahogy európai klubok hátterében is találunk sok, az üzleti életben komoly befolyással rendelkező nőt.

Itthon az MLSZ is straté­giai ágazatként kezeli a női futballt, ám az UEFA-éhoz hasonló gesztusra a jelek szerint még nem érett meg a helyzet.

Nálunk az élvonalban legutóbb 2011-ben vezetett meccset hölgy, ezt követően új vezetése lett a Játékvezetői Bizottságnak, amely ezen a szinten csak férfiak­nak ad lehetőséget. Pedig például Kulcsár Katalint 2016-ban a világ legjobbjának választották, BL-döntőt vezethetett, az idén is sikeresen működött közre a világbajnokságon, ugyanabba az elitbe tartozik, mint például Stéphanie Frappart vagy a sípot a férfi Bundesligában hétről hétre rendszeresen közmegelégedésre fújó Bibiana Steinhaus – itthon azonban be kell érnie az NB III-as meccsekkel. Lehet hivatkozni a közegre, hogy nálunk nehezen fogadják el a profik a női bírókat, ám ez csupán olcsó kifogás.

Mint említettük, az idő a hölgyeknek dolgozik – nálunk mintha megállt volna ez az idő.