Rebrov nem Sevcsenko

A Ferencváros és Szergej Rebrov „szakítása” nem minden részletében egyértelmű történet. Az ukrán futballedző nyilatkozatából mindenesetre az derül ki, ő sem tudta pontosan, mit akar, két, egymást követő mondata ugyanis tökéletes ellentétben áll egymással, íme: „…azt üzentem, ilyen feltételek mellett nem kívánom tovább folytatni a munkát. Arról szó sem volt, hogy szerződést bontanék, és elmennék.” Az FTC vezetői azonban komolyan vették egy komoly szakember elhatározását, ezért elkezdték keresni az utódját. És miután megtalálták, Rebrovot már nem marasztalták; bár akkor már, mint állítja, maradt volna. Csakhogy valószínűleg elszámította magát, azt gondolván, ultimátuma hatására rimánkodni kezdenek neki: mondd, mit hogyan szeretnél, és minden úgy lesz.

De másként alakult. Hogy ebben mennyire játszottak szerepet szakmai, személyes és presztízs tényezők, az aligha meghatározható. Az kétségtelen, hogy a „Fradi családba” bekerült egy gesztusok és látszatra érzelmek nélküli ember, aki nem tekintette magát családtagnak, és őt sem tartották annak. Másrészt viszont rendkívül eredményes munkát végzett: 1926-28 után majdnem egy évszázaddal zsinórban három bajnoki aranyat nyert, és 1995 után másodszor iratkozott fel a Ferencváros a BL-főtáblára. Az FTC mégsem ragaszkodott hozzá minden áron, mondhatni önfeladással. Hogy helyesen tette-e, az hamarosan kiderül.

Feltétlenül érdemes felidézni, hogy Rebrov játékos karrierjében is találni egy hasonló bukkanót. Ereje teljében, huszonhat évesen szerződött Kijevből Londonba, a Tottenhamhez, amelynek tudása alapján első számú csillaga lehetett volna; de közegidegenül mozgott, nem futotta ki a formáját, kölcsön is adták a török Fenerbahcénak, majd miután visszatért, az akkor másodosztályú West Ham kapott csak utána. E gárda mezében mindössze egy bajnoki gólt szerzett.

Kijevi ékpárja, Andrij Sevcsenko bezzeg a Milan, majd a Chelsea ünnepelt sztárja lett, 2016 óta pedig ukrán szövetségi kapitány. Sokan vallják, pusztán a képességeit tekintve Rebrov jobb futballista volt; Sevcsenko pályája azonban labdarúgóként és edzőként is magasabbra ívelt, talán azért, mert egyéb tulajdonságaiban felülmúlta Rebrovot. Gyanítom,

hasonló sikerek után vele a Fradi is „életfogytiglan” hosszabbított volna.

Így viszont jön az osztrák Peter Stöger, és Rebrov indul a Közel-Keletre. Érdemi nyugati ajánlatok híján. Ez is elgondolkodtató.