Tehetetlen

Nem tudom, mennyire lehetett észrevenni, hogy az olimpia árnyékában egy hete elkezdődött itthon a futballbajnokság. Sőt, tegnap egy Kisvárda–Gyirmót mérkőzéssel már folytatódott is, azaz már a második fordulónál tartunk. Az elsőben tanúi lehettünk egy nagy meglepetésnek, a Ferencváros hazai pályán kikapott a Kisvárdától, így tizennyolc év után először vereséggel rajtolt a címvédő, ám ez az egész elenyésző visszhangot kapott.

Az idény nyitánya valamikor jelentős eseménynek számított, most mintha teljesen észrevétlenül zajlott volna le. Nem állíthatjuk, hogy az érdeklődés középpontjában áll, hiszen még a Fradi meccsére is mindössze 6139-en mentek ki a Groupama Arénába, a maradék öt mérkőzésből csak a Bp. Honvéd–Debrecen találkozónak a nézőszáma haladta meg a kétezret (3257), a többi annyit sem ért el, mint ahogyan az átlag sem, hiszen a hat összecsapásra összesen mindössze 15 405-en fáradtak ki a stadionokba.

Ez bizony roppant lehangoló, különösen az Európa-bajnokságon tapasztalt hihetetlen lelkesedés élménye után. A négy budapesti mérkőzésen mindig megtelt a hatvanezres Puskás Aréna, zömmel magyarokkal, még a két számunkra semleges meccsen is, a hangulatra pedig mindenki jól emlékezhet. Az előbb citált összesített nézőszám megdöbbentő lehet annak a tudatában is, hogy szerdán a Ferencváros Slavia Praha elleni Bajnokok Ligája-selejtezőjére 17 127-en voltak kíváncsiak, többen, mint a múlt hét végén a teljes NB I-es fordulóra. Ez pedig cáfolná azt a felvetést, hogy az olimpia szorítja háttérbe a futballt, hiszen a játékok még tartanak, és senkit sem tartottak távol a Groupama Arénától.

Az régóta nyilvánvaló, hogy a válogatott külön világot képvisel, ebből a szempontból köze nincs a klubfutballhoz. A kettő ketté is válik a szurkolók tudatában, a nemzeti csapat több törzsszurkolója nem vagy csak ritkán bukkan fel bajnoki meccseken. Ezért nem is lehet különösebben kárhoztatni őket, hiszen a hazai mezőny annyira szürke és érzelmileg zömmel nem túl felkavaró, hogy az generálja az érdektelenséget. Nagy hagyományokkal rendelkező klubok hiányoznak belőle, kódoltan kis létszámú táborokat felvonultatók annál többen vannak, és nincs három olyan egyéniségű és tudású futballista, akinek a kedvéért a sportág átlagos barátja felkerekedne, mert ki nem hagyná, hogy személyesen is lássa.

Azt Csányi Sándor is elismerte már, hogy az MLSZ a nézőszám növelése terén kudarcot vallott. És ebben van rosszabb a sikertelenségnél: a tehetetlenség.