Jégkorong világbajnokság: A magyar válogatott, csakúgy, mint hét éve, 4-2-re verte Ukrajnát

Szapporó, 2008, a világbajnokság zárómeccse, Magyarország–Ukrajna.

Minden ezen múlik, aki nyer, feljut az A-csoportba, aki kikap, marad a Divízió I-ben. Az előzetesen sokkal esélytelenebbnek tartott magyar csapat eksztázisban játszik és az utolsó percben

3-2-re vezet. Vas Jánost kiküldik a játékvezetők, bekkelnek a mienk, de Ladányi Balázs és Vas Márton megugrik, utóbbi kilövi a felső sarkot, története során először lép az elitbe Magyarország.

Csodálatos emlék hét esztendő távlatából...

Most más a tét.

Ugyan mieink újra a feljuthatnak, az ukránok viszont a kieshetnek. Nem ez a döntő csata, nem is dől el semmi, csak kedvezőbb pozícióba kerül saját szempontjából az a csapat, amelyik nyer.

Magyar gólszerzők az ukrán kapu előtt, Sarauer (balra) és Kóger is nagyot játszott csütörtökön. Fotó: a szerző

A világ legcsodálatosabb szurkolótáborának kedveskednek a lengyel szervezők, a Tauron Aréna hatalmas kivetítőjén a Magyar Jégkorong-szövetség krakkói vb-re készített kisfilmje pörög, amely a válogatott és drukkerek sajátos, bensőséges kapcsolatát hivatott bemutatni. Megható pillanatok, az embernek máris az jut az eszébe, ma, itt nem veszíthetünk.

A mieink már azzal a tudattal korcsolyázhatnak a jégre, hogy tudják, az olaszok kiszálltak a versenyből a feljutást illetően, így biztos, hogy szombaton, a lengyelek ellen dől el, ki lép az A-csoportba.

Ennek ellenére nyerni kell!

Úgy is jönnek ki Rich Chernomaz legényei a jégre, ugyanazt az eltökélt, energikus játékot látjuk, mint szerdán, az olaszok ellen. Hol van már 2008, amikor nyomtak az ukránok, vagy hol van a tavalyi, dél-koreai találkozó, amikor 3-0-ra kaptunk ki. Egyvalami nagyon hiányzik: a megnyugtató gól. Banhamék tüzelnek közelről, távolról, de Zaharcsenko kapus mindent fog, sokszor ugyan nem tudja, éppen hol a korong, csak az a biztos, hogy a gólvonalon nem halad át. Annyi kimaradt helyzetünk van, hogy az embernek akaratlanul is bevillan a sport törvényszerűsége a sok kimaradt ziccerről. Főleg akkor, amikor Rajna Miklósnak kell nagyot védenie, de a magyar hálóőr sem enged, nem esik gól az első játékrészben.

A második harmadban már nem kerülhetjük el a sorsunkat. Az első periódusból áthúzódó kiállítást még könnyedén átvészeljük, azonban amikor Hári János ül ki két percre, már gólt kapunk, Blagy lövése Metcalfe botjáról pörög a kapuba.

Csak egy pillanatnyi a zavar a mieinknél aztán rohamoznak tovább, Zaharcsenko kétszer is tehetetlen, de Sebők, majd Sarauer próbálkozásánál is megmenti a kapuvas. Magunkat hozzuk még nehezebb helyzetbe, amikor Vas Márton eladja a korongot a saját kapu előtt, Gnigyenko pedig nem hibázik.

Nehéz lesz innen, pokolian nehéz...

Tovább! Kellene egy magyar találat ebben a játékrészben, hogy könnyebb legyen fordítani, és végre valahára jó helyre pörög egy korong, amelyet Sarauer a kapu torkában beljebb segít. Teljesen az ukránok fölé növünk, de annyira megy mindenki előre, hogy megugrik egy ellenfél, de a szóló végén mellé trafál. egy gólos hátrányból mennek neki a mieink az utolsó húsz percnek.

Továbbra is mezőnyfölény, de fáradnak a mieink. Igaz, az ukránok is, de rombolni talán könnyebb friss oxigén nélkül, mint építkezni. Nagy esély a magyar csapat előtt, fél percig kettős emberelőnyben játszhatnak mieink. Egy ukrán visszajön, talán nem sikerül egyenlíteni, de mégis: Kóger felvarrja Sarauer tanári passzát. Maradunk támadásban, minden erejét mozgósítja a csapat, Kóger indul el a jobb szélen, centerezését Sarauer közvetlen közelről lövi be, de videózás jön. Nics kisles, vezetünk!

Banham hibázik, megy ki két percre, az ukránok persze betalálnak, de ismét a videóé a főszerep, és most mást mutat a bíró, magasan volt az ukrán bot, nem változik az eredmény. De csak néhány másodpercig, Sofron hátrányban is egyedül szólózik, majd lövése beakad a kapus hóna alatt, eldőlt!

A magyar válogatott az A-csoport küszöbéhez érkezett, szombat este Krakkóban újra át lehet élni azt a csodát, amelyet hét éve, Szapporóban sikerült.

Magyarország–Ukrajna 4-2 (0-0, 1-2, 3-0)

Krakkó, Tauron Aréna, 3737 néző. Vezette: Linde (svéd), Trilar (szlovén), Jensen (dán), Moszcynski (lengyel)

Magyarország: RAJNA – Szirányi, Metcalfe, SOFRON, SARAUER, KÓGER – Vas M., GŐZ, BANHAM, Hári, Sebők – Pozsgai, ORBÁN, Erdély, Vas J., Kovács Cs. – Kiss D., Vincze, Benk, Nagy K., Magosi. Szövetségi kapitány: Rich Chernomaz.

Ukrajna: Zaharcsenko – Kugut, Pobjedonoszcev, MIHNOV, GNIGYENKO, BLAGY – Navarenko, Alekszjuk, Zaharov, Ljalka, Bondarjev – Lagyigin, Skripets, Nimenko, Gavrik, Kuzmik – Rjabenko, Zabludovszki, Donika, Petrangovszky. Szöv. kapitány: Alexander Godinyuk.

Kiállítások: 8, illetve 6 perc.Gólok: Blagy (Mihnov, Kugut) 24:36, 0-1, Gnigyenko (Blagy, Mihnov) 34:19, 0-2, Sarauer (Gőz, Banham) 36:44, 1-2, Kóger (Sarauer, Hári) 51:26, 2-2. Sarauer (Kóger, Sofron) 56:05, 3-2. Sofron (Kiss) 57:15, 4-2.

ÍGY LÁTTÁK

Rich Chernomaz: „Kiválóan játszottunk az első harmadban, ha jól tudom, 15 lövésünk volt, sajnos nem lőttünk gólt. A második harmadban is próbáltuk ugyanígy folytatni a mérkőzést, de olyan helyeken vesztettünk korongot, amelyekből lehetősége volt az ellenfélnek és élt is vele. Sarauer gólja 0-2-nél jókor jött, a harmadik harmadban pedig mentünk előre a fordításért, sikeresen. Kell a pénteki szünnap, egy picit fogyóban volt az energiánk.

Sofron István: „Izgalmas meccs volt, szorossá is tettük... Az első harmadban rengeteget lőttünk, szerencséjük is volt az ukránoknak. Találtak két gólt, de a csapat erejét mutatja, hogy tudtuk folytatni azt a játékot, amelyet az elsőben mutattunk, és végül felőröltük őket. Szombaton a legnehezebb mérkőzés vár ránk, a csapatban benne van feljutás, mindent meg fogunk tenni érte."

Egyszer mattolt

Kóger Dánielnek remek világbajnoksága van, az ukránok ellen rengeteget tett a fordításért, a győzelemért.„Úgy kezdtünk, ahogy szerettünk volna, elképesztő agresszívan, sokat korcsolyázva. Nem sok területet hagytunk nekik, folytattuk azt a játékot, amelyet az előző meccsen elkezdtünk. A sok kihagyott helyzet megbosszulta magát, de tartottuk magunkat a taktikához, és reméltük, hogy végre a szerencse is mellén áll. Sikerült fordítani, ilyen játék a hoki. Nyugodtan támaszkodhatunk egymásra, most is csapatként harcoltunk."