Bernd Storck katasztrófaként élte meg az északírek egyenlítő gólját

A hazaiak úgy ünnepeltek, mintha nyertek volna, a mi fiaink a lefújás után percekig ültek a gyepszőnyegen, arcukat a kezükbe temetve. Fél órával később is rendkívül szomorú, a szavakat alig találó játékosok álltak meg az újságírók előtt néhány mondatra, majd indultak a buszhoz, amely az északír főváros repterére szállította őket az 1-1-es döntetlen után. A rendkívül szimpatikus szövetségi kapitányunk, Bernd Storck sem volt önfeledt, de készségesen válaszolt a kérdésekre.

– Szörnyű érzés az utolsó pillanatokban gólt kapni, ráadásul úgy, hogy a kezünkben volt a győzelem. Fájó az elveszített két pont, én mégis gratuláltam a játékosaimnak, nagyszerű munkát végeztek. Az akarati tényezőkkel ezúttal sem volt gond, a második félidőben pedig kifejezetten jól is futballoztunk, megérdemelten szereztünk vezetést. Még akkor is, ha szerencsés volt a találatunk.

– Az első játékrészben bátortalanul futballoztak annak ellenére, hogy a mérkőzést megelőző sajtótájékoztatón kijelentette, nyerniük kell és nyerni is akarnak.

– Rosszul futballoztunk az első negyvenöt percben, nem volt meg a játékunk. Nem találtuk az utat előrefelé, ezért kértem, ha kell, vigyük hátra a labdát egészen a saját tizenhatosunkig, s onnan próbáljunk támadásokat vezetni.

– Fordulás után lényegesen jobban futballoztak. Mire hívta fel még a figyelmet a szünetben?

– Az nyilvánvaló volt, hogy a magas északír védők ellen felívelgetésekkel nem sokra megyünk, a földön próbáltunk eljutni a kapujukig. Szerkezeti változásokat is végrehajtottunk, kértem, bátrabban futballozunk, ami meg is valósult. Többet birtokoltuk a labdát, vezetést szereztünk Guzmics révén, továbbá emberelőnybe kerültünk. Mivel magabiztosan futballoztunk, joggal bíztam abban, hogy megőrizzük előnyünket, ám a hosszabbításban a hazaiak kiegyenlítettek. A végén nem tudtuk megtartani a labdát, majd ítéltek ellenünk egy szögletet, ami akkor is mindig veszélyes lehet, ha emberelőnyben futballozunk.

– Mire gondolt az egyenlítő gólt követő pillanatokban?

– Arra, hogy katasztrófa történt. Nem hittem el, hogy ez velünk megtörténhet. Mégsem lehet rossz szavam a fiúkra, mindent megtettek a győzelemért. A három pont nagyon fontos lett volna, de még nincs veszve semmi. A belfasti döntetlen bármennyire is fájó, gyorsan le kell zárnunk magunkban, csak az októberi két találkozóval, a Feröer elleni hazai, valamint a selejtezőket záró, görögországi mérkőzésekre kell koncentrálnunk. Ott kell jó eredményeket elérnünk.

Bernd Storck szövetségi kapitány csalódott volt Belfastban (Fotó: a szerző)

– Mit gondol, összejöhet az áhított második hely, ami azonnali kijutást érhet a franciaországi Eb-re?

– Nem számolgatok, két meccs még hátravan. Az biztos, a hétfői győzelem nagyban növelte volna az esélyeinket. Bízom abban, hogy az októberi mérkőzéseken nem lesznek zavaró tényezők, mint voltak ezúttal. Két kulcsemberünk hiányzott, Juhász sérülés, Tőzsér eltiltás miatt nem lehetett ott a pályán.

Guzmics góllal bizonyított

A Krakkóban légióskodó védő, Guzmics Richárd első gólját szerezte címeres mezben, mégsem volt önfeledt.

– A gólomnak természetesen nagyon örülök, azonban mégis rendkívül szomorú és csalódott vagyok, ugyanis győztes meccset buktunk el. Alig tudom szavakba foglalni a csalódottságomat. Ott voltunk a siker kapujában, nem kívánom ezt az érzést senkinek. Szörnyű, hogy emberelőnyben sem tudtuk kiharcolni a győzelmet.

– Két éve, Bukarestben egy rossz passz miatt a fejét követelték, most ünneplik.

– Az a hiba nagyon megviselt. Még nem fizettem vissza a számlát teljesen, de úgy érzem, haladok. Most góllal igyekeztem bizonyítani, ha a folytatásban is bizalmat kapok a kapitánytól, szeretném igazolni, hogy lehet rám számítani.