Protézis: a falábtól a kampókézig

Mindez nem csupán esztétikai funkciót szolgált: a mesterséges lábujj segítette is a járásban az embert. A stabilitást szolgáló farészt bőrrel vonták be és ezzel is rögzítették. Erről is szó esett Szima Viktória előadásán, a fehérvári múzeumban, ahol sorozatban tárgyalják az orvoslás történetének legérdekesebb adalékait. Manapság természetes, hogy a legkülönfélébb protéziseket használjuk életminőségünk javítása érdekében. A protézis levehető eszköz, és afféle pótló funkciót lát el. Mára életünk tartozékává vált: igazolásként nem csak a műfogsort említhetjük, hanem – ha meggondoljuk – protézisként használjuk a műkörmöket, vagy éppen a magas sarkú cipőt is.

A kairói múzeumban látható az első ismert, fából, bőrből készült protézis

Szima Viktória előadásából nem csupán a legkülönbözőbb típusú kar- és lábprotéziseket, műszemeket, fülprotéziseket ismertük meg. Az előadás legfőbb érdekessége az volt, hogy sorra vette, miként viszonyult a társadalom az egyes korokban a fogyatékossághoz. Az ókorban is túléltek az emberek amputálásokat, használtak is protézisnek tekinthető mankóféléket. Ám azokat, akik végtaghiánnyal születtek, inkább a sorsukra hagyták. A Távol-Keleten sokáig előfordult, hogy a környező erdőkben éltek kiközösítve azok, akik mások voltak, mint a többiek. A középkorban is úgy vélték, azokban, akik testi fogyatékossággal születtek, az ördögi mutatkozik meg. (Az Isten a maga képére formálta az embert, így ők nem lehetnek a gyermekei.) Ezért a korabeli csavargókról, koldusokról készült ábrázolások inkább visszataszítónak láttatják a mankókra támaszkodó, guruló eszközzel haladó vagy épp kampókezű embert.

Szima Viktória tartott előadást a múzeum Országzászló téri épületében. Fotó: Molnár Artúr

A tudomány fokozatos fejlődésével mindez mára alaposan megváltozott. Ma a tudat vezérelte eszközök jóvoltából teljes életet élhet bárki. Arról nem is beszélve, hogy ma már a műlábbal futó sportoló is fantasztikus eredménnyel versenyezhet – kitartásán, erején múlik minden.