Karácsonyra készülve

Anyukám november végén már a nagytakarításon túl, előveszi a dekorációt, amit gondosan gyűjtögetett az évek alatt. Tulajdonképpen innentől folyamatosan dekorál, szépíti az otthonunkat, így hangol minket is a karácsonyra, és nincs kapkodás. Az első adventi gyertya meggyújtásával már teljes pompájában díszeleg az összes közös helyiség.

A mézeskalácssütésben már egész kicsiként segédkeztünk mind a három testvéremmel, pár éve már inkább az a kihívás, hogy hogyan vonhat be minket anyukám a jó hangulatú készülődésbe, mivel mostanság már nem sertepertélünk a konyhában, csak a kisebbik húgom. Ilyenkor már karácsonyi zene szól. A karácsonyi menüt már jó előre eltervezi anyukám. Három napig sürög-forog – leginkább apukám támogatásával, segítségével. Minden évben van káposzta és hal, ez alap, de mindig újítanak valamit.

A karácsonyfa-díszítéssel mi, férfiak vagyunk megbízva. A díszek között akad még, amiket mi készítettünk, persze leginkább most már csak a legkisebb húgom aktív ezen a téren is, de az ő csillogó szeméért megéri a „munka”.

A közös sütésnek, készülődésnek a lényege, hogy ilyenkor is kilépünk az időből, együtt vagyunk, csak egymásra figyelünk egész délelőtt vagy délután. Számoljuk a napokat, várjuk a csoda közeledtét, ebben segít az adventi naptárunk, amit anya maga készített. Majd az örömteli várakozás véget ér, megáll az idő, s megállunk mi is. Szentestén szívjuk magunkba az ünnep illatát, hangulatát, meglepetését, és élvezzük fényét, muzsikáját. Karácsony másnapja hivatalos pizsamanap, mindannyian pizsamában vagyunk. Heverünk, társasozunk, kirakósozunk, játszunk az új játékokkal. Élvezzük az otthoni együttlétet, van idő beszélgetni, mesélni, meghallgatni egymást. Csak akkor mozdulunk ki, ha esik a hó.

Nagyon várom már, várjuk már, minden évben, mint mindig, ugyanazt, ugyanúgy!

„Megpihen a lélek akár egy szálló hópihén és csillagokat szór a szív karácsony közeledtén.”

Farkas Bálint Zsolt 9. d,

Széchenyi-szakgimnázium, Székesfehérvár