Ötszáz ember közül csak hatvanegynéhányan segítettek

Reggel 8 órakor kezdtünk és délután 14:30-kor végeztünk a gyűjtéssel, akkor váltottak le minket. Ez alatt a hat és fél óra alatt rengeteg minden zajlott le. Négyen segítettünk, ketten-ketten a bolton belül és ketten-ketten az ajtónál.

Kedves társam, Lilla és én a boltban voltunk, itt próbáltuk tájékoztatni az embereket a programról. Egy fél óra elteltével azonban rá kellett jönnünk arra, hogy felesleges a bolton belül próbálkoznunk, mert minden vásárló már az üzletbe belépve megkapta a jótékonysági akcióról a szórólapot. Így aztán hagytuk az üzletet, és felváltva kezdtünk el az ajtónál szórólapozni. Itt azért már jóval izgalmasabb volt az „élet”.

„235 kilónyi élelmiszer gyűlt össze, amíg a boltban tartózkodtunk”

Az emberek nagy többsége elfogadta a tájékoztatót a délelőtt során. Délután már jóval kevesebben. A fiatalok, idősebbek és a látszatra kicsit rosszabb anyagi helyzetben lévők vették át inkább a lapot. A középkorúak közül néhányan átvették a papírt, de a többség ránk sem nézett... Vagy csak elvették, el sem olvasták, csak szimplán összegyűrték vagy kidobták!

Rengeteg papír csak a bevásárlókocsik alján volt, és amikor adni szerettünk volna egy új vásárlónak, sokan csak azt felelték: „Már van egy a kosárban!”, de fogalmuk sem volt róla, hogy mi az, mivel el sem olvasták. Olyanok is voltak, akik azt hitték, hogy csak poénból vagyunk ott, és viccelődtek rajtunk. Egyik kedvenc mondatuk volt például az, hogy „A kollégám kér egyet!”, majd mind a ketten továbbmentek, vagy a „Kösz, nem gyűjtök semmit!„. De ezek csak délután hangzottak el.

Ezek az emberek nyilván nem is adományoztak semmit sem. Még az a szerencsénk, hogy léteznek jószívű emberek, ha nem is sokan. Amíg én ott önkénteskedtem, azalatt a hat és fél óra alatt körülbelül ötszázan jöttek be a boltba, és nagy részüknek tudtunk is szórólapot vagy értesítést adni az eseményről. Mégis, az összesen 500 ember közül csak hatvanegynéhányan adományoztak akár két üveg bébiételt vagy egy csomag lisztet.

Amíg ott voltam, nagyjából 235 kilónyi élelmiszer gyűlt össze, ebből a szempontból eddig ez volt a legsikeresebb adománygyűjtés. Ugyanakkor szerintem elszomorító, hogy az embereket összességében mennyire nem érdekli a másik ember sorsa. Ideje erre rájönnünk és változtatni ezen!

Bodoki Attila 11.F

Széchenyi szakgimnázium, Székesfehérvár