„A globális problémákkal csakis globális szemlélettel tudunk megküzdeni”

Folyamatosan járva a világot, tavaly májusban éppen Kínában voltam üzleti úton, amelynek során a számos tárgyalás mellett előadásokat is tartottam főként innováció és vezetéstudomány témakörökben helyi és más feltörekvő országok vállalati szakembereinek. Elismeréssel szólva az elő­adásaim színvonaláról, megkérdezte akkor ott az egyik résztvevő, egy dél-afrikai egyetemi oktató, látok-e rá módot, hogy esetleg az ő hazájában is egy kis kurzus keretében előadjam a hallottakat. Jóllehet sokszor kapok ilyen-olyan meghívásokat, ebben az esetben úgy éreztem, hogy eleget teszek a megtisztelő felkérésnek. Az idén ősszel, egy néhány hetes dél-afrikai utazás keretében tudott ez megvalósulni. A kinn tartózkodás idejét hozzáigazítottam egy nemzetközi konferencia időpontjához, amelyen előadóként vettem részt. Persze a jól megérdemelt nyaralási cél sem volt utolsó szempont.

Vendégprofesszorként a fel­kérésnek eleget téve tartottam Fokvárosban egy rövid kurzust dél-afrikai hallgatóknak, vállalati szakembereknek vezetéstudomány témakörben, amelynek során két területet különösen kiemeltem: a folyamatos kutatás-fejlesztés és az innováció fontosságát, illetve a nemzetközi környezetben való cégvezetés egyediségét és kihívásait. Mivel jómagam kétszer sohasem tartom meg pontosan ugyanazt az elő­adást, új gondolatokkal, kutatási eredményekkel aktua­lizáltam a mondandómat, és persze nagy hasznomra válnak az oktatásban saját hazai és nemzetközi közép- és nagyvállalati vezetői tapasztalataim.

Egyre globalizáltabb a világ (ennek minden előnyével és hátrányával), ezért különösen fontos egy vállalkozás számára bárhol a világban, hogy nemzetközi méretekben tudjanak a vezetők mint döntéshozók gondolkodni. A globalizáltság figyelembevétele mint vezérlő elv a többnapos nemzetközi konferencián is visszaköszönt, hiszen a globális problémákkal csakis globális szemlélettel, nemzetközi összefogással tudunk megküzdeni. Az erőtlenné vált, úgynevezett fenntartható fejlődés évtizedekig való szajkózása nem járult hozzá kellőképpen az egyre égetőbb problémák megoldásához. Most már elérkezett a világ oda, hogy valamit tényleg tenni kell.

Kiváló, intő példa erre éppen Fokváros esete. Korábban elképzelhetetlen volt, hogy a világ bármely nagyvárosában elfogy az ivóvíz. A túlnépesedés, a korábban sohasem látott szárazság és a döntéshozók szűklátókörűsége miatt a négy és fél milliós Fokvárosban 2018 elejére katasztrofálissá vált a helyzet: napi ötven literben kellett korlátozni a lakosság vízfogyasztását. Még a palackos víz is eltűnt a boltokból. Kiapadt utcai vízlelőhelyek és óriási, kígyózó sorok flakonokkal és kannákkal jellemezték a világváros utcáit. Szerencsére a lakosság önfegyelme és összefogása példamutató és sikeres volt, azóta megoldódott a helyzet, a lakosság is tudatosabbá vált. Mindez intő példa volt arra, hogy már nem elegendők a szavak, a lózungok, valamit tenni kell, a világ társadalmának szemléletén mindenképpen változtatni kell.

A konferencia témája, az úgynevezett kék gazdaság megvalósítása mint igazi 21. századi szellemiség sokat segíthet a globális problémák megoldásán, helyére lépve a „fenntartható fejlődés” hiteltelenné vált eszmeiségének. A konferencián elhangzott elő­adások részletesen körüljárták az ökológiai rendszereken alapuló gazdaság megteremtésének fontosságát. A természet és a fizikai törvények kell hogy adják a jövőben a gazdaság alapjait. Léteznek már a világban azok a technológiák, amelyekre alapozva sokkal kevesebb energiára lenne szükség a jövőben, jóval kevesebb hulladékot termelnénk, töredékére csökkenne a Föld ásványkincseinek kiaknázása, persze okos módszerekkel a fejlett világ társadalmainak fogyasztási és vásárlási lázának értelmetlenségét is tudatosítani kell (lásd karácsonyi őrület, amely már nem a meghittségről, szeretetről, gesztusértékű ajándékozásról, hanem valami egészen másról, értelmetlen, haszontalan pénzpocsékolásról szól). A konferencián elhangzott számos pozitív esetpélda: a feleslegesnek hitt kávézaccnak mintegy tucatnyi értelmes funkciót lehet adni. A társadalmi egyenlőtlenségeken is mindenképpen változtatni kell: normális dolog az, hogy vízzel, ráadásul ivóvízzel öblítjük a vécét? Miközben egy afrikai bennszülött nő akár napi ötven kilométert is gyalogol a család ivóvizéért.

Az én előadásom a kék gazdaság szellemiségét figyelembe véve arra kereste a választ, hogy miképpen tudunk a jövőben egy olyan közlekedési eszközt megalkotni, amely gyártásával és alkalmazásával a lehető legkevesebb sebet ejtjük a környezetünkön. Bár még nem ez a trend, de a kicsit távolabbi jövőben jóval kevesebb gépkocsit fogunk használni, az autó birtoklása helyett inkább a közösségi közlekedés fog teret nyerni, csak akkor hívunk majd egy (önjáró) gépkocsit, amikor valahová el szeretnénk jutni. Ez a gépkocsi egyébként nagyon egyszerű szerkezet lesz, a világban néhány gyártó fogja összeállítani azokat egy beszállítói parkban, ahol is mindegyik beszállító ott helyben lesz. A következő időszakban az autóiparban nagy elbocsátásokra kell felkészülni, először a beszállítók zöme fog bezárni, később a mai autógyárak szűnnek meg a teljesen más gyártási struktúra miatt. Szerencsére nemcsak a műszaki, hanem a társadalmi hozzáállás is változni látszik. Az autónak mint státuszszimbólumnak a szerepe sokadrangúvá válik, a világ nagyvárosaiban a Z generáció többsége már nem szeretne saját autót (jogosítványt sem), a vásárlási prioritásukban a gépkocsi már nincs az első tízben (korábbi generációk számára a lakás után az autó még a második helyen szerepelt).

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy az előadásom elnyerte e rangos konferencián a legszínvonalasabb előadás díját. Jóllehet itthon és külföldön (Izrael, Hongkong) is többször kaptam hasonló díjat, ez az elismerés azért is kedves számomra, mivel a világ legszebbnek tartott városában nyertem el. Örömmel tölt el, hogy munkásságom nemzetközi szintű elismertségét tovább tudtam növelni. Köszönet a családnak és kiváló (móri) iskoláimnak.

Az 57 milliós Dél-Afrika csodálatos, gazdag történelmű ország, nagyon jól éreztem magam az ott eltöltött idő alatt. A szakmai programok mellett sok időt szántam városnézésekre, kirándulásokra is. Lenyűgözött a városok modernsége, sokszínűsége és nem utolsósorban makulátlan tisztasága. Minden olyan, mintha most épült volna, kiváló az infrastruktúra, profi módon szervezett a helyi és távolsági közlekedés. Rengeteg a múzeum, a programlehetőség, ámulatba ejtő az állatvilág, varázslatos a tengerpart és persze a Jóreménység foka. Erős a gazdaság, egész Afrika termelési értékének negyedét Dél-Afrika állítja elő. Kiválók a dél-afrikai borok.

Jóllehet magam is számos idegen nyelvet ismerek, lenyűgözött a nyelvi sokszínűség: összesen tizenegy hivatalos nyelv van. Legtöbben a zulut, a xhosát és a németalföldi eredetű afri­kaanst beszélik, az angollal (ez is hivatalos nyelv) mindenhol jól el lehet boldogulni.

Habár a feketéket és színes bőrűeket elnyomó rendszer, az apartheid az 1994. évi választásokkal megszűnt, azóta igen nagy társadalmi változások történtek. Az utóbbi időszakban sajnos a fehér lakosság elleni erőszak jellemzővé vált, amelynek következtében több millió fehér elköltözött az országból. Arányuk mára már nyolc százalék alá csökkent. A társadalmi gondok ellenére (az országban ugyanúgy jelen van a gazdagság és a bádogvárosokban tetten érhető mélyszegénység) turistaként – betartva a szükséges általános szabályokat – egy nagyon szerethető, varázslatos természeti értékekkel rendelkező, jól szervezett országot ismertem meg.